16.fejezet

-A nevem Hazza. Vagyis Harry Styles-mosolygott.
-Még mindig nem rémlik-nevettem.
-2010-ben jelentkeztünk az x-factorba. Rengeteg koncertünk volt már az egész világon. Most itt az ideje Londonnak-magyarázta.
Túlzottan még most sem tudtam, viszont beugrott egy kép a fejembe.
-Múltkor a ti plakátotokat láttam a parkban
-Igen, elképzelhető. Pénteken lesz koncertünk-mosolygott.
Remek. Tuti, hogy ott kell lennem. Nem hagyhatom ki. Ha már így belefutottam. Magamban gondolkoztam, míg nem megjött a lift.
-Hányas szoba?-kérdezte.
-210-pillantottam a kártyámra.
Nagyon hamar odaértünk, aminek örültem. Mármint a göndörke jó társaságnak bizonyul, de rosszul vagyok a liftben. /Gyermekkori rossz emlék/ Kiléptünk, és a szoba felé vettük az irányt. A kártyám a zárba csúsztattam, mire kinyílt.
-Szép lakosztály-lépett be elsőként a fürtös.
-Igen-pillantottam körbe- mióta vagytok itt?
-10 órakor indult ide a repülő-válaszolt.
Mi is. Lili pedig 5 idiótáról mesélt..Szóvá tettem.
-Várj! Nekünk is, és külön kerültünk. A barátnőm ült veletek. Vagyis szerintem. 5 majmot említett-nevettem.
-Az a te barátnőd?-kérdezte.-Várjunk csak! Nem vagyok majom-durcizott.

Két ajtó nyílt. Mindegyikben egy óriási ágy volt, de semmi másban nem hasonlítottak. Ha lehetne, utazás végén becsomagolnám, és magammal vinném az enyémet is. Ugyanis a barátnőm nélkül is kiválasztottam magamnak, hogy melyik lesz az én 'birodalmam'. A szobába belépve Hazza egyszerre az ágyra vágódott.
-Hééééj! Kelj fel!-ordítottam és ráugrottam. Ő kipattant alólam, és újra ugrott.
-Ágyugolyóóóóóóó-ordította.
Másodpercek alatt vágódott mellém. Ez beteg..-gondoltam magamba.
-Mit csinálsz?-faggatott.
-Mármint? mikor?-válaszoltam kérdéssel.
-Hát.. úgy általában, nap közbe-nevetett.
-Suli padba verek szeget-válaszoltam.
-Asztalos vagy?-röhögte ki saját magát.
Szemeim kikerekedtek, és belőlem is kitört a nevetés. Vagy 3 perce nevettem, mikor már a hasam fáj, a szemem pedig könnyezett.

• Jót nevetni Londonba. -pipaa

-Úgy értem, hogy suliba járok-nevettem tovább.

Ahogy ezt meghallotta belőle is ismét kitört a nevetés. Mikor egy pillanatra abba hagytam, ő csikizni kezdett.

-Ne máár-nyivákoltam.

-Dee!-vágta rá és még jobban csikizett.

Én sem adtam fel, elkezdtem csikizni. Nyüszögött, csapkodott, már a végén párna csatáztunk is. Tény, Londonban megőrülnek az emberek!-gondoltam magamba.

-Ezt még visszakapod-kiáltotta kifulladva.

-Már visszakaptam-válaszoltam.

*LILI szemszöge*

Pont nem volt taxim. Remek. Vártam kb. 30 percet, mire végre lett egy szabad. 15 perc múlva már egy közeli kis boltban voltam. Vettem egy halom kaját. Éppen a chipseknél jártam, amikor nekem jött valaki, és a fél polc leborult.

-Mit csinálsz, jól vagy ember?-dünnyögtem.

-Bocsi-lépett mellém egy répát rágcsáló srác.

-Igen, bocsikaa-nézett rám kiskutya szemekkel az, amelyik egy szendvicset egybe nyomott le a torkán.

-Fogjátok be, és pakoljátok vissza! Tükrös! te is-kiabáltam rá.

Hogy lehetnek ilyenek? Ők burítják rám, és egy bocsival el akarják rendezni? Mik ők hiper-szuper sztárok? Mégis mit képzelnek magukról?

-Mi történt itt?-zavarta meg a gondolat menetem egy ott dolgozó eladó.

-Nekem jött valamelyik barom, és a fél polc ledőlt-válaszoltam idegesen. 

-Várj.. ez...ez... az a ONE DIRECTION!-kiáltotta, mire a fiúk felkapták a fejüket.

Én arcról-arcra bámultam.. hogy mi?-kérdeztem magamba. Azok meg kik?

-Igen, mi vagyunk. Hazza kivételével.mondta a tükrös.

-Kaphatok egy autó grammot?-ujjongott. -Kislány, pakolni! Gyerünk..-nézett rám.

Mi? Hogy én pakoljam fel a nyál gépek helyett? Ráadásul ez az eladó egy.. egy óvodás. Hogyan lehet így örülni egy (számomra ismeretlen) sztárnak? Ha annyira jók lennének, már ismernénk őket.. Nagy nehezen pakolásnak eredtem.

-Segítenétek?-néztem kérdőn a fiúkra.

-Most mennünk kell, bocsii-nyüszögték.

-Remek-motyogtam.

Két órán keresztül pakoltam. Venni már semmit nem volt kedvem. Fogtam egy taxit, lediktáltam a címet és kényelembe helyeztem magam. Mondjuk a taxi nem épp kényelmes, de nekem megtette. A térdeimet sem éreztem.. A hotel előtt kipattantam, lekértem a számot és már rohantam is. Ahogy benyitottam követtem a nevetgélés irányát. Beléptem a szobába, és tártva maradt a szám. 

-megzavartam valamit?-kérdeztem és leszórtam a cuccaim.

-Lili! Ő itt-mutatott a göndörre- Harold Styles, a One Direction-ból-motyogta Elena.

-Van tükrös, répás, kajás haverod?-kérdeztem tőle.

-Meg egy galambos is, akit Kevinnek hív-vágta rá.

-Egy barmok..-kiáltottam rá.

-Mit csináltak?-nézett rám lenézően.

-Rám borították a polcot, és otthagytak-dühöngtem.

-Uppsz.-Hát bocsi-húzta el a száját.

-Hol a kaja?-kérdezte a barátosnőm.

-Basszus-csaptam a fejemhez.

Az a sok barom, annyira felhúzott, hogy semmit sem hoztam.. Megbánják!

-Csak azt ne mond, hogy nem hoztál-nézett fel Eli.

-Okés, leírom-kezdtem el egy papírt keresni.

-Ne kérlek.. nee! Meg akarsz ölni? Ennyire nem lehet hülye!-nézett rám.

-Látod, hogy milyen sértő?-néztem a fürtösre, akinek rázkódott a válla.

-Az-prüszkölt.

-Na én mentem kaját venni-tűnt is el E.

*Elena szemszöge*
Mikor kiléptem a hotelből, az erős napfénytől megvakulva a táskám után nyúltam, és észrevettem, hogy a szegecses, fekete zsák nincs nálam. Rohantam fel, útközben a lépcsőfokokon majdnem orra estem, de végtére is nem érdekelt. Az ajtó előtt megálltam és elkezdtem kopogni. Már jó ideje ütöttem az ajtót, mikoris egy öreg néni végre kinyitotta az ajtót.

-Jaj kedveském, ezek a mai fiatalok. Talán elveszett az öccse? Vagy mi a baj?-kérdezte lenéző hangnembe.
-Mit keres maga a szobámban? Az öcsém pedig nincs itt-feleltem.
-Önöcske szobájában?-nézett rém tágra nyílt szemekkel.-Álljon csak le! Az én ajtómat töri be és még a kislány van megsértve?
-Elnézést, a 210-es szoba már foglalt-akartam belépni mellette.
-Csakhogy édeske ez a 201-es.-mutatott a számra- Mi a címe, karácsonyra küldök egy szemüveget. Még a hangya is látja az akkora számokat, mint ez itt.
Pupilláim kitágultak, mikor észrevettem.
-Jézus! Tényleg-rohantam el.
-Ne hívja Jézust maga Istenverte. Jelenteni fogom a zargatását a recepción-kiáltotta utánam.

Szélsebesen szeltem tovább a fokokat, mígnem a 210-es szoba előtt megálltam. Ezennel többször is ellenőriztem a számot, hogy jó ajtót -a néni szavaival-kezdjek el ütni.
-Na végre!-rontottam be, mikor kinyílt az ajtó.
-Ó, végre itt vagy-ugrott a nyakamba Lili.
-Itt,de itt hagytam a telefonom-kerültem ki.
Felkaptam a telefonom, majd megnéztem rajt az időt. 20:20 jó ég, már nincs nyitva semmi sem.
-Ohh, már nincs bolt, menjünk le enni-indultam kifelé.
Lent rengeteget ettünk, én valami kukoricás húst, virslit, majonézzel és kenyérrel. Ezenkívül egy halom sütit is.  A barátnőm csak tojásos valamit, amiről senki nem tudta, hogy mi az. Harry pedig lefelé jövet a szobájuk felé vette az irányt.
Vacsora után vissza foglaltuk a szobánkat. Bekapcsoltuk a TV-t és megnéztük a Barátok közt utolsó pár percét a sok ezredik részből.

16 vélemény, és még idén hozom az új részt :)

Szoba 1

  

Szoba 2

15. fejezet

Már le is ment az érettségis hajtás. Annak ellenére, hogy mindent az utolsó percre hagytam, sikerült!! ÉN MEGYEK LONDONBA!! Lili pedig Párizsba, a szüleihez, de csak London után.

Reggel remekül, mosollyal az arcomon ébredtem. Hogy miért? Mert holnap indulunk! Lili éppen csomagol, amit nekem se ártana. Anyu pedig mindenben besegít.
-Kész vagyok-szólt ki hangosan Lili.
-Rendben, segíthetsz nekem-kiáltottam vissza.
-Még neki sem álltál?-nézett rám tágra nyílt szemekkel.
-Nem én-ráztam a fejem.
-Hozok bőröndöt-sietett ki.
Én pedig előkészítettem pár cuccomat. Például a sminkes cuccom, a naplóm (szigorúan csak ruhák között!) a parfümöm, a pénztárcám, pár ruhát, cipőt és a pénztárcám. Kisebb kupac gyűlt össze.
-Na itt van, de már csak 1 nagy volt-vonszolt maga után egy óriás bőröndöt.
-Hozd-szóltam rá.
-Nyugi, megyek már. Miket hozol?-kezdett el matatni a cuccaim között.
-Ezeket-mutattam a ruha kupacra-De még kéne majd pár. Segítesz?-néztem rá.
-A fehér csipkés felsődet mindenképpen-pattant a szekrényemhez.
-Azt miért?-nevettem.
-Mert jól néz ki..-válaszolta, de hangjából hallottam, hogy valami hátsó szándéka van.
-Akkor rakd bele a Te kedvenc ruháidat-durciztam.
-Na jó, vissza rakom-görbült le a szája.
-Nehogy-kiabáltam rá.
-Nem értelek.. pedig én is lány vagyok-rendezkedett tovább.
-Csak pakolj-zártam le.
Körülbelül egy óra alatt be is pakoltunk. A nagy bőröndbe és kicsi táskákba. Lili valahogy egy bőröndbe belefért. Anyu megkérdezte, hogy hová költözöm, célozva a csomagjaimra. Én csak mosolyra húztam a szám, és tovább cipeltem a cuccokat. Közben pedig elmerengtem azon, hogy Lizzi Smith ki is lehet? Csak párszor láttam, mert idén jött. Lili nem kérdezősködött, csendben pakolt. Mikor végeztünk, a konyhába mentünk. Sejtésünk nem csalt, anyu rétest sütött. Felfaltuk szinte az egész tepsit. Közben apu is áthozta Davevet aki olvasott nekem egy könyvből. A végén pedig felnézett rám:
-Miért nincs itt sosem Eric?-faggatott boci szemekkel.
-Mert megbántott, és többet nem jön-'festettem' mosolyt a számra.
-Óóó-szomorodott el.
-Szeretnél elmenni a játszótérre?-kérdezte Lili.
-Igen-csillant fel a szeme.
Így került 5 órától a parkba. Minimum 8 óráig ott voltunk, az öcsémet lehetetlen elhozni onnan.

Reggel már 3-kor fent voltam, és készen álltam a 10 órakor induló gépre. 'Kicsit' korán. Lementem reggelizni és bekapcsoltam a TV-t.
-Jó reggelt-szólalt meg anyu pár perc múlva. Este itt aludt, mivel ma elmegyünk.
-Szia-motyogtam.
-Hogy-hogy ilyen korán?-érdeklődött.
-Miért?-kérdeztem. Pedig tudom, hogy szülőkkel szemben kérdésre kérdéssel válaszolni tilos.
-6:30 van. Ilyenkor még aludni szoktál-jött közelebb.
-Igaz..-közben rápillantottam az órára- 3-kor keltem-vágtam rá.
-3-kor?-kaptam fel a fejét anyu.
-Igen-válaszoltam.
Anyu eltűnt, 10 perc múlva tért csak vissza, kezében egy bögre teát tartva.
-Tessék-nyújtotta felém.
-Köszönöm-mosolyogtam rá, miközben Lili is leért.
-Jó reggelt-motyogta fél álomba.-Eszek és stoppolom a fürdőt-indult a konyha felé.
-Addig megyek-rontottam be a fürdő ajtaján.
Ki csak 8 órakor jöttem.
-Na végre-került ki egyszerre Lili.
-Lökj fel!-kiabáltam utána.

Berohantam a szobámba, felkaptam a bőröndjeimet, megfogtam a telefonom. Kár volt sietnem, ugyanis még egy jó idejig ültem így lent.
9 körül indultunk a reptérre. Anyu vitt ki minket, 3/4 10-re oda is értünk.Elköszöntünk anyutól (puszi+ ölelés) és rohantunk a jegyünkért. Mert attól, hogy lefoglaltuk, még át kellett vennünk.
Sajnos külön kaptunk jegyet. én a 23.-ra Lili pedig a19.-re.
-Remek, 2 üléssel hátrébb.. -morogtam magamban.
Mellettem szerencsére senki nem ült. És mivel Lili hátrébb ült, így beszélgetni sem tudtunk. Ebből kiindulva bedugtam a fülembe a fül hallgatóm, majd álomba merültem.

Fel csak akkor ébredtem, amikor már London felett repültünk, gyorsan előkaptam a gépem, és fotóztam. Lett egy halom kép.  Észre sem vettem, hogy mellettem Lili toporzékol.
-Én ezt nem bírom-szólalt meg.
-Mit?-néztem rá furcsán.
-Nem sokkal hátrébb répa-galamb csata van. Bár nem nagyon értem,  hogy mi ez --mondta és elment. Legközelebb csak a kijáratnál láttam.
-Hová tűntél?-támadtam le.
-Nem fontos-mosolygott.
-Figyelj, én átveszem a szobát, te hozzál kaját, rendben?-álltunk meg.
-Rendben-bólintott és előre indult. -Várjunk csak.. hova is kell majd mennem?-fordult vissza.
-London Eye Street-mosolyogtam.
Fogtam egy taxit, és körülbelül 30 múlva már a hotel előtt voltunk.
-Köszönöm-fizettem és kivettem a cuccaim.
Mikor beléptem a szállodába mosoly ült a számra. Barátságos környezet, összhangban lévő előtér. Az otthoni hangulat csapott meg.  Sárgás fal, barna bútorokkal, aminek közepén egy dohányzó asztal díszelgett. Velem szemben a recepció, mihez odalibbentem.
-Jó napot!-léptem oda.
-Jó napot!-köszönt vissza udvariasan. -Miben segíthetek?-folytatta.
-Szoba foglalás, Elena Crass néven- mosolyogtam.
Pár percig a számítógépét bütykölte, majd megszólalt:
-2 ágy, Lili Achald és egy csatlakozás a szomszéd szobába, ahol...
-Igen, az lesz az-bólintottam.
-Tessék, 210-es szoba-adott át egy kulcsot.
-Köszönöm!-indultam a lift felé.
Már éppen megnyomtam a gombot, mikor a kártyám kicsúszott a kezemből. A lift pont ideért, mikor lepakoltam a cuccaimat magamról.
-Had segítsek-lépett mellém egy srác.
-Köszönöm, Elena vagyok. Elena Crass- néztem rá.
-Rendben, Elena-nevetett.
-Mi az?-érdeklődtem.
-Hogy tudtad pont a lift előtt leejteni a kártyád?-tűnődött.
-Inkább mutatkozz be!-húztam vigyorra a számat.
-Nem ismersz?-szaladt fel a szemöldöke.
-Kéne?-nézetem rám értetlenkedve.
-Hát, szoktak.. A nevem...

Mivel ez a fejezet amúgy hosszabb, azért ketté szedtem.  Várom a véleményeket, ha megelégszem vele, hozom a következő részt!!

14. fejezet

Reggel a földön ébredtem. Nem tudom, hogy hogyan jött össze, de leestem. Eric már mocorgott.
-Fent vagy?-érdeklődtem halkan.
Mivel nem kaptam választ, így visszafeküdtem.
Legközelebb 10 körül ébredtem egy koppanásra. Mikor felnéztem E. a fejét dörzsölgette.
-Mindenkinek az fáj, ami a leggyengébb-nevettem.
-Kössz-durcizott.
Felkeltem, és a fürdőszobát vettem célba. Kb. 1 óra múlva jelentem meg újra. Mikor beléptem a szobánkba Eric az ágyon ült és ahogy meglátott, egyszerre felugrott.
-Na végre-ordította, és kirohant. Én csak furcsán néztem utána.
Dave még aludt,  amit abból gondolok, hogy mikor átjött még pizsamában volt és ásított.  Én éppen valami jó filmet kerestem, Eric pedig az angol x-factort nézte vissza. Anyu sikeresen igazolta a tegnapi napomat. Többen is felhívtak, a végén már kinyomtam mindenkinek.. Lili pedig átjött. Míg mi mindent kibeszéltünk, addig Dave valami mesét nézett, azt hiszem 10Ben (valami ilyesmi).

Kb. Délután 2-kor mentem le először. Sem apu sem anyu nem volt sehol.
-Eric-ordítottam.
-Cccsss!-csitított.
-Hol vannak anyuék?-álltam vele szembe.
-Azt mondta, hogy majd ők akarják elmondani-nyögte ki.
-Mi történt?-néztem rá gyanakodva.
-Majd...-kezdte, de Én félbeszakítottam.
-Nem majd, MOND MÁR!-kiabáltam rá.
-Házakat néznek-válaszolt halkan.
-Mi? Miért?-idegeskedtem tovább.
-El akarnak költözni, Davevel-vágta rá.
-És mi?-ültem az asztal mellé.
-Mi itt maradunk-ült mellém.
-Nem hiszem el!-folytattam.
-Ne idegeskedj már-húzott magához.
Nem sokkal később anyámék is hazafáradtak.
-Minek kell elköltözni?-siettem oda.

Az új házunk

-Szóval elmondta..-nézte cipőjét apu. Mintha az érdekes lenne..
-El. De minek? Mondjátok már!-kezdtem el sírni.
-Nyugi-súgta a fülembe Eric, majd átölelt.
-Te idén végzel, mész egyetemre.. Kicsim felnőzzél..-gördült ki egy könnycsepp a szeméből.
Folytatta volna, de én a szobámba rohantam. Hangosan becsaptam magam mögött az ajtót, és az ágyamra borultam. Kis könnyezés után mély álomba szenderültem.

**5 hónappal később**
Pár nap és ballagunk. Aztán érettségi.. Nagyon hajtok rá, hisz a legjobb 2 mehet LONDONBA!Nagyon örülnék neki. Az 5 hónap alatt nagyon sok dolog történt.
Egyik az az, hogy a kapcsolatomból mára egyedül álló lett. Nem részletezem, elég annyi, hogy E. megcsalt.
Lilivel már  "régi" házunkba lakunk, anyuék pedig kettő utcával lejjebb. Rendszeresen átjönnek, már kicsit sem haragszom rájuk.
Dina pedig átment egy másik suliba, amiről senki nem tud semmit.
Történetet és naplót már nem írok. A naplónak talán újra neki állok, bár kétlem.
Most ott állok, hogy egyetemre szeretnék jelentkezni.
Adam Pedig Lillával lett kapcsolatban.
5 röpke hónapot ennél rövidebben nem lehet leírni. Várom a nyarat és örülnék, ha kijutnék Londonba.
Edinával (Lili új osztály társa) nemrég éppen valami koncertre indulunk, amiben 5 fiú lépett volna fel, de lefújták.. Dina megígérte, hogy majd bepótoljuk.
Lett egy kicsi, Westie kutyusom. Egy kis fehér szőr gombóc. Mindennap futni megyünk vele. Imádjuk.
A történetem lapozgattam, mikor L. berontott a szobámba.
-Igen?-néztem rá.
-Anyukád van itt-lépett be mellette anyu.
Én bólintottam, majd meghallgattam anyu meséjét Daveről, aki már nagyon várja az iskolát. Szeptemberben fogja kezdeni. Anyu már ebéd után el is ment, a lakó társamhoz jött egy ismerőse, így én a parkba indultam.

Imádok a parkban sétálni. A rengeteg fa, a csobogó. Imádom a természetet. Éppen ezért haragudtam meg, mikor egy fa törzsén valami plakátot láttam. Odamentem, hogy jobban szemügyre vegyem, mi az. Egy kép volt. Rajta 5 fiú, akiket bár nem ismertem, biztos népszerűek. Letelepedtem egy padra és átfutott z agyamon az elmúlt fél év. Szerintem már nem is mozogtam, mikor egy hang szólított meg.
-Szia Elena-húzta mosolyra  a száját.
Hátrafordultam és nem éppen egy várva-várt ismerőst pillantottam meg. Az ismerős megvolt, viszont kicsit sem vártam.
-Szia-erőltettem mosolyt az arcomra.
-Hogy vagy mostanában?-ült mellém.
-Eddig jól voltam-vágtam rá.
-De ellenséges vagy.. -vágta rá egyből.
Nem válaszoltam, és rá sem figyeltem tovább. Egyszerűen haza indultam.
-LILI-ordítottam.
-Baszus ne ordíts, süket leszek-hallottam meg hangját a hátam mögül.
-A..a... a parkban.. Eric.. volt képe mellém ülni... Ericnek..-nyökögtem.
-Mondott valamit?-türelmetlenkedett L.
-Hogy ellenséges vagyok és otthagytam-vágtam rá.
-Egyedül volt?-faggatott tovább.
-Azt hiszem-válaszoltam.
-Nyugodj meg. Rendeljek pizzát?-kérdezte.
-Igen-csillant fel a szemem.
-Hogy állsz a tételekkel?-érdeklődött, miközben a telefonját kereste.
-Őőő. Sehogy-nevettem.
-Nekem kész a magyar, lemaradtál-nyújtotta ki a nyelvét-Hahh, megvagy-emelte magasba a telefonját.
-Rendben, már éhen halok-nyavalyogtam.
Kb. 30 perc múlva csengettek. 5 pizzával a kezében állt előttem a futár. Kikerekedett szemekkel figyeltem, ahogy Lili átveszi a 'rakományt', ugyanis én egyet sem tudok megenni. Jól gondoltam, hogy L. vállalja a maradékot.
Este Gossip Girl 6. évadát néztük, feliratosan na meg ettünk egy doboz Pringlest. Közben írtam pár sort, csak úgy magamnak, jegyzetként..  Most ide nem írom le.
-Jó éjt-köszöntem el végül.
-Neked is-mosolygott rám.

15. fejezet (BENNE AZ ONE DIRECTIONNAL!) 17 vélemény után. Mivel az a rész nagyon hosszú lett, így több részre fogom szedni! :) Kérlek titeket, kommenteket is hagyjatok! Minden vélemény érdekel.:)

Ismertető

Megjegyzés: Már elkezdtem begépelni a 14.részt, egy kis türelmet szeretnék még kérni. Tudom, hogy több mint egy hete adósa vagyok, de megéri várni, rengeteg meglepetés lesz bent. A várakozás meghozza gyümölcsét, ugyanis a 15.-ben már benne lesz a ONE DIRECTION!! 

További jó olvasgatást!:)

13. Botrány

A kijelzőn pedig Adam neve villogott.
-Mit akar ez?-bámultam furán a képernyőt.
-Haló-vettem fel az utolsó percben.
-Na végre! Hol vagy?-hallottam a kérdést a vonal túlsó végéről.
-Hát-körbenéztem. -Az ágyamban-válaszoltam.
A nevetésem végét az ajtó zárban kattanó kulcs zavarta meg. Mikor kinyílt az ajtóban Anyut, Davet és.. és! Nem hittem a szememnek, de az exem volt a harmadik tag. Mit keres itt Nail?
-Hát te?-néztem felé kérdőn.
-Igen én. Anyukád hívott-itt anyura majd kicsit később rám pillantott és folytatta. -Azt a hírt kaptam, hogy történetet írsz, érdekelne-motyogta.
-Mert?-néztem rá furán.
-Egy könyv kiadó cégnél dolgozik.-ismertette a tényt anyu.
-Értem-bólintottam.
Már vagy 5 perce ott álltak, mikor megtörve a csend, kérdésre szántam el magam:
-Öltözhetnék?
-Igen, persze-csukta be Dave az ajtót.

Pár perccel később már ruhában, de kócosan és smink nélkül rohantam le.
-Mellesleg, te miért nem vagy suliba?-szegezte a kérdését felém.
-Miért lennék suliba szombaton?-merengtem.
-Csak mert péntek van?!-nevetett.
-Hogy mi?-néztem tágra nyílt szemekkel.
-Pé..-kezdte, de anyu belé fojtotta a szót.
-Értette-nézett lenézően Nailre.
-Hogyhogy nem keltettél?-méregettem anyut.
-Tudtam, hogy jönni fog Nail.-válaszolta természetes hangon.
Csak bólogattam, mint egy kiskutya aztán felrohantam a telefonomért. A hívás lista első számát, egyszóval Adamet tárcsáztam.
-Hahóó-szólt bele.
-Szia, Elena vagyok.-vágtam rá.
-Igen, tudom. Miért nem vagy suliban?-érdeklődött lógásom felől.
-Várj, adom anyut, majd elmagyarázza! -lerohantam a lépcsőn, mivel anyut hirtelen nem láttam, ordítani kezdtem. -Anyu.
-Igen?-lépett mögém.
-Adam az, mond el neki, hogy miért vagyok itthon-suttogtam.
-Adam?-vette át.
A továbbiakban csak annyit hallottunk, hogy ,,Oké" ; ,,Rendben" és még pár ilyen szó. Mikor lerakta, árgus szemekkel vártuk, hogy megszólaljon.
-Ma nem mész suliba-mondta anyu.
-Miattam -nevettem.
-Elolvashatnám azt, amiért igazából itt vagyunk?-szólt közbe Nail.
-Amúgy hol van Eric?-szegeztem kérdésem anyunak.
-Otthon -mosolygott rám.
-Miért?-néztem furán.
-Pár ruháért -vágta rá.
-Rendben -motyogtam.
-Khööm -lépett oda Nail.
-Mivan?-fordultam felé.
-Elkérhetném? Mennem kell -morgott.
-Ne morogj, nem vagy medve! Mit is amúgy?-néztem rá furán.
-Amit írtál -vágta rá.
-Anyu sem olvashatta, majd pont neked adom oda, nem? Logikus vagy -morogtam már én is.
-Aha -vágott vissza.
-Anyu, lépek -csaptam be az ajtót.
Kimentem a kertbe, fel egy magas diófára. Csodás a kilátás, mindig ide jövök, ha szomorú vagyok. Mikor hallottam a kapu kattanását, lenéztem.
-Végre -motyogtam magamban.
Lemásztam aztán visszarohantam a házba. A telefonomban Eric számát tárcsáztam.
-Hol fészkes fenében vagy?-estem neki.
-Nyugi cica..-válaszolt egy gúnyos hang.
-Mi az Isten? Ki vagy?-érdeklődtem.
-Szerinted?-érzékeltette, hogy perverz mosolyra húzta a száját.
-Nail?!-húztam fel a fél szemöldököm.
-Talált. Itt a kávéd -hallottam a háttérből.
-Ki van a...-be sem fejeztem, és kinyomta.
A ... ordítottam ki a fájdalmam.
-Kislányom! Van egy öcséd, rendesen beszélj -szidott le.
-Bocs.. -huppantam az ágyra.
-Mi történt? -ült mellém.
Elmeséltem mi történt, mire anyu tágranyílt szemekkel nézett. Hosszas töprengés után megszólalt:
-Mit keresett Eric telefonja Nailnél?-hangoztatta gondolatát.
-Ezt kérdezem én is -fakadtam ki.
-Miért sírsz tesó? -fogta meg a kezem az öcsém.
-Semmi Dave -mosolyogtam rá.
Mellém feküdt, míg anyuval beszélgettünk, majd álomba szenderült. De nem csak ő, hanem én is.
Délben Eric puszijára ébredtem.
-Na figyelj! 1. eltűntél, 2. miért van Nailnél a telefonod?-hisztiztem.
-A telefonom itt van -húzta elő a zsebéből.- Aztán már itt vagyok, de gondolom akkor az ajándékod sem érdekel -hagyta el a szobát.
-Add ide a telefonod -szóltam utána, mire a kezembe csapta.
Tárcsáztam a számom, mire  a kijelzőmön ismeretlen szám jelent meg.
-Ez NEM a te telefonod -mondtam ki a gondolatomat hangosan.
-Dehogynem -nevetett.
-Akkor tessék, hívj fel és nézd meg, milyen számot jelez ki -ültem mellé.
-Basszus..-mondta, mikor tapasztalta  a tényt.
-Na ugye..-durciztam.
-De akkor hol a mobilom?-méregetett furán, mire a kezébe nyomtam az én telefonom.
-Tárcsázd! -adtam ki
A hosszú csörgés után Eric arca lefagyott.
-Mi az?-hajoltam oda, mire az ágyra csapta a telefonom.
-Mi az, hogy ,,Szia cica, jó volt este! " ? -láttam a szemében a szikrákat.
-Mivan?! Tudod, hogy itt voltam melletted este..- értetlenkedtem.
-De.. -kezdte, de félbeszakítottam.
-Nincs de, itt voltál, láttad! Ha még így sem hiszed, takarodj..-üvöltöttem és kitört belőlem a sírás.
-Igazából csak azt akartam kérdezni, hogy ki volt az?! -fordult felém.
-Nail -válaszoltam halkan.
-Mi? Ki? Miért? -kérdezte.
-Nail, esem mert nem mutattam meg a naplómba zárt történetemet. Anya áthívta délelőtt -álltam fel.
-Ülj le. Minek neki az? -sétált az ablakhoz.
-Elvileg könyv kötő cégnél dolgozik -járkáltam fel-alá.
-Én meg vagyok a főpap -vágta rá Eric.
Pár perc múlva a fürdőbe ment, majd én is. Mikor mindketten végeztünk, bekapcsoltam a laptopom megnyitottam a Twitterem és tágra nyílt szemekkel néztem. 27 üzenet Nailtól. Gyorsan kitöröltem, majd álomra hajtottam a fejem.



Következő rész 17 vélemény után! :) Olvasónak már TWITTERREL is feliratkozhattok! xoxo

Szavazás, fejlemények

Sziasztok! :))
Pár napja LEZÁRTAM a szavazást, szerepelni fog benne az 1D.
Most írtam meg pont azt a részt, amibe megjelennek :) Nem árulom el ki kivel lesz, vagy hogy ismerekednek meg, esetleg lesz-e valakinek titkos hódolója. Minden ki fog derülni. Legyen elég annyi, hogy a barátnőm kérésére, (aki imádja őket, én nem mondanám magamra ugyanezt) lesz bent az első szál. Remélem, ti is olyan mosollyal fogjátok olvasni, ahogy én írtam.
Hamarosan 13.rész, ami még nem tartalmazza az 1D-t, de remélem, hogy vároos.;)
Addig is várom a véleményeket a 12.-hez: 12.fejezet
Tudom, hogy kommentekkel együtt megvn a 17, úgyhogy nem hiszem, hogy ma, de holnap hozom az új részt! :)
További jó olvasás, várok vissza mindenkit.
U.i. Köszönöm a több, mint 4.000 látogatót! :))

Szerk.

12. Történetem

Reggel egyedül ébredtem. Eric már lent volt, amikor leértem.
-Miért keltél ilyen korán?-kérdeztem két ásítás között.
-Mert ma vizsgázni megyek-válaszolta természetes hangon.
-Milyen vizsgára?-ültem asztalhoz.
-Francia. De már mondtam este-mondta majd a lépcső árnyékában eltűnt.
-Mikor?-kiabáltam fel.
-8 körül-ordította vissza.
-Őőő. Rendben, szerintem elaludtam-rohantam fel.
Felkaptam a boka csizmám cső farmerrel, és fehér pólóval. Miután így együtt nem tetszett, a fehér pólóra még felvettem egy csipkés felsőt. Mivel a táskámat nem találtam még vagy 20 kört rohantam. Mikor végre meglett (az asztal alatt bujkált..) kirohantam. E. éppen kitolatott.
-Várj, itt a kulcsom és mehetünk-pattantam a kocsiba.
-Kicsim, neked suli lesz..-törölte le a mosolyt az arcomról.
-Igaz, nem baj.. majd kicsit kések-agyaltam ki.
-Miattam?! Na nem, inkább majd felhívlak-puszilt a hajamba.
-Suliba se viszel?-néztem rá, mire ő biccentett egyet.
Értettem a jelzést, elvisz. Az út szótlanul telt, bánatomra.
-Akkor szia és hívj-törtem meg a csendet  suli előtt.
-Szia-mosolygott vissza.
Szótlanul léptem be  a suliba. A gondolataimba merengtem, még Dinát sem vettem észre.
-Hahó, itt vagy?-csípett meg.
-Auu. Mi az?-tértem vissza.
-Kb. 10 perce neked beszélek.. Reménytelenül-szomorodott el.
-Ne haragudj, nem a te hibád-mosolyogtam rá.
-Igen, azt gondoltam, mivel ma még hozzád sem szóltam-folytatta.
-Tényleg ne haragudj. Feljössz te is? -kérdeztem, mikor kibontottam a rágóm -Kérsz?
-Fel és nem, köszi- csalt mosolyt az arcára.
Dináról tudni kell, hogy jó fej, csak más mint a több lány, így kiközösítik.. Vele lehet beszélni mindenről. Csengetésig beszélgettünk, majd átmentem a helyemre. Ledobtam a fekete táskám, majd felnéztem. A tanár pont belépett a terembe.
Minden következő szünetben Dinával beszélgettünk. Kiderült, hogy van barátja, Mark aki most tölti a 20-at. Délután pedig elmentünk ebédelni. Elmesélt mindent, ami vele történt. A húga, Dóri Angliában él az apukájával és szeptemberbe ment suliba. Szinte mindent kibeszéltünk nap végére.(Bár a csajoknál ez kicsit lehetetlen.) Eric nem hívott, ami miatt el voltam keseredve. Viszont mikor kiléptem a suliból Davevel várt a kocsi mellett. Dave egyszerre odarohant, E pedig mosollyal követte lépteimet.
-Elfelejtettél valamit..!!!-támadtam le.
-Tudom, sikerült. Amúgy vigyázz, az öcséd most jött ki az orvostól-válaszolta.
-A bácsi megnézte a torkom-szólt közbe Dave.
-Fáj a torka?-néztem kérdőn Ericre.
-Valami olyasmi. Anyukád azt üzeni, hogy nem engedtél el, de rohan haza és hoz kaját, de azért főzzünk. Dave pedig délután ne aludjon, játszani kell vele és..-sorolta.
-Oké, oké értem -vágtam rá.
-Jólvan-pillantott rám.
Én egy mosollyal próbáltam tükrözni, hogy jól vagyok, először bevették, aztán otthon lebuktam.
-Mem akartam Dave előtt, de mi a baj?-törölte le a mosolyt az arcáról.
Én, mint aki meg sem hallotta durcásan bekapcsoltam a TV-t.
-Hahóó. Mi a baj?- ült mellém.
-Semmi.. -haraptam el.
-Szólj, ha szeretnéd mondani -ült az az asztalhoz.
-Ne haragudj-ültem fel az asztalra.
-Engesztelj ki és mondd el mi a baj!- húzta huncut mosolyra a száját.
-Tessék-nyomtam egy puszit az arcára.
-Na, mesélheted-ült velem szembe.
-Adam.. már kiakaszt. Mindennap beszélni akarok vele, arról, hogy most mi a baja velem, vagy miért utál. Kerül, és ha elkapom idegesen megfordul,  mond valamit és elrohan-meséltem.
-Rendben. Szóval miatta.. de akkor miért velem szívózol?-nézett rám furán.
-Hát nem tudom... talán mert veled vagyok a legtöbbet-nevettem el magam.
-Akkor töltsd ki rajtam-szomorodott el.
-Nem ám-mosolyogtam, majd adtam egy puszit a szájára.
-Kiengeszteltél-húzott át az ölébe.
-Csak azért..-nevettem, miközben kaptam egy puszit a hajamba.
-Megyünk Davevel sétálni?-kérdezte.
-Menjünk-álltam fel, de visszahúzott.
-Még várj egy kicsit-kulcsa kezét a derekam köré.
-Kicsit?-néztem rá, mikor már az ágyon ugráltunk.
-Igen-mosolygott.
-Hát oké-kezdtem nevetni.
7 óra körül már a játszó parkban voltunk. Dave kedvence a hinta, viszont lökni már nem tudja (bár szerintem inkább nem akarja) szóval nekünk kellett.
Mikor hazaértünk anyu már köntösben szürcsölte a teáját.
-Szia anyu-köszöntöttem.
-Sziasztok.Dave -itt Davere nézett- menj a fürdőbe, mindjárt megyek én is. Elena-itt már rám nézett- hallottam a történetedről és érdekelne!-lépett velem szembe anyu.
-Eric..-néztem rá szikrázó szemekkel.
-Igen?-kérdezte ártatlan kiskutya szemekkel.-
Te..te..te voltál-ugrottam a nyakába.
-Igen én-súgta a fülembe és felvitt a szobámba. -Anyu-kiáltottam le, mire anyu megjelent a szobámba.
-Tessék-nézett rám kedvesen.
-Ez a maki mondta ugye?-mutattam Ericre.-
-Igen-válaszolta.
-De miért?-néztem furán E.-re, mire ő egy halk mondattal válaszolt.
-Mert az én véleményem nem hiszed-mondta és magához ölelt.
-Anyu ne haragudj, de nem..még nem..-néztem rá.
-Rendben, de mielőbb-fúrta tekintetét az enyémbe.
-Jó éjt!-kiáltottam utána. -Eric, én kinyírlak-löktem hátra.
-Ne-válaszoltam és a földön landolt.
-Jól vagy?-kérdeztem, mire ő felém nyúlt, és magára húzott. Szóval a padlón, egymáson feküdtünk és megcsókoltam. Aztán felpattantam.De túl lassú voltam, utánam nyúlt és vissza rántott.
-Ne már. Most ezt miért?-nyavalyogtam.
-Megérdemelted-mondta nevetve.
11 körül kikapcsoltuk a TV-t és visszamentünk az ágyra. Egy kicsit még ökörködtünk, majd mély álomba merültünk..

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem... A kijelzőn pedig ismerős szám villogott, ismerős névvel.. Ne..-csaptam a fejemhez..




17 vélemény, és hozom a következő részt! :)
Sajnálom, hogy később hoztam, és a képek sem olyan jók :/

11. Dave új mániája..

Ma éjjel ért haza apu. Dave persze nem várhatta meg, aminek legfőbb oka az volt, hogy éjfélkor landolt a gép. Anyuval kocsival mentünk elé. A reptéren nagy csomagokkal találtuk. Otthon kiderült: ennek a fele ajándék volt. Dave a nagy hangzavarra felébredt, és Erickel lejött. Gyorsan köszöntötte aput és visszament aludni. Hamarosan én is követtem a példáját, hisz reggel suli. A naplóm ma elmaradt, csak bevágtam magam az ágyba..

Reggel szokás szerint 6-kor keltem. Anyu és Dave már elment, apu és Eric pedig  konyhában csináltak gofrit. Apu éppen kiszedett egyet, E. pedig nutellát kent rá. Mikor észrevett odajött, és kaptam egy ,,Jó reggelt!" csókot.
-Hát ez?-mutattam a tányéron lévő gofrira.
-Tessék-nyújtotta felém.
-Köszi-nyomtam egy puszit az arcára.
Mosolyogva végig nézte, hogy hogyan eszem meg, aztán egy csomagot rakott elém.
-Ezzel mit mit csináljak?-kérdeztem.
-Ma ezt vedd fel, de igyekezz, indulni kéne-mutatott az órára.
-Úristen, 7:10...-még ki sem mondtam és már a szobámban kutattam.
Felvettem a csomagban talált ruhát, majd a kedvenc magassarkú csizmám. Mikor végeztem lerohantam..
-Huhh, mehetünk..-hadartam.
7:50-re már a suli előtt voltunk. Becsaptam a kocsi ajtót és berohantam. Az ajtóban  az igazgató helyettes jött szembe.
-Jó reggelt!-rohantam el mellette.
-Neked is Elena, neked is..-pördült egyet saját tengelye körül.
Pont a tanár előtt ültem be a helyemre. Adam még mindig haragudott rám, látszott rajta, hiába tagadta.
-Adam, ne már!-mondtam, mikor elcsíptem a folyosón.
-Mit ne?-fordul vissza. -Ha nem mondod, hát szia..-mondta, majd idegesen elviharzott.
Pár percig ott álltam, aztán én is elrohantam. A suli előtt Eric várt.
-Huu, de ideges valaki! Mi történt?-kérdezte.
-Adam történt..-válaszoltam idegesen.
-Mit csinált az a barom már megint?- ment fel benne is a pumpa. -Mi baja van?-dühöngött tovább.
-Engem is érdekelne..vágtam rá.
-Az a .. barom..!-idegeskedett.
- Nyugi..sütizés?-néztem rá kérdőn.
-Rendben-válaszolta valamivel nyugodtabban.
Kb. 2-3 órát voltunk a sütizőbe. Én egy halom sütit megettem, híztam vagy 5 kilót. Anyuékkal együtt értünk haza.
-Szia-ugrott elém Dave.
-Szia-mosolyogtam vissza.
-Pacsi?-kérdezte E. Davetől.
-Hol voltatok?-szólt a kérdésem anyuhoz.
-A játszótéren. Nem lehetett elhozni- mosolygott anyu.
-Később visszamegyünk? -kérdezősködött tovább Dave.
-Majd vacsi után, rendben?-guggoltam mellé.
-Oké-tapsolt egyet.
Otthon mindenki evett, aztán a beígért sétára indultunk. A főtérre mentünk, ahol ilyenkor  mindig valami bábszínház van. Davet nem nagyon érdekelte a dolog, viszont a játszó parkot egyből kiszúrta.
-Oda megyünk?-mutatott a park felé.
-Menjünk-bólintott anyu.
Davet 8 órakor húztuk el onnan, csak az vált be, hogy majd holnap is jövünk. Elvileg mosogatott, gyakorlatilag sütit majszolt. Lent körbeültük az asztalt és szilvás sütit ettünk, közben pedig beszélgettünk. Amiből később filmezés lett. Persze halkan, mert öcsi már aludt. Este 10-kor mi is felmentünk, még Eric zuhanyzott én pedig írtam pár sort a naplómra.
,, Ma sikerült Adammel veszekednek. Eric egy sütizőben dobott rám vagy 5 kilót. Vacsi után pedig Davevel mentünk báb műsort nézni, de a játszó parkban kötöttünk ki. Nagyon élvezte. Boldog vagyok, mert Eric itt van. Bár már lebuktam a titkosnak indult történetemmel, mindezek ellenére örülök, mert velem van az, akit szeretek. Karjaiban alszok el, és ébredek fel. xoxo "
-Megint történetet írsz?-lépett mögém E.
-Nem-válaszoltam.
-Napló?- kérdezte.
-Igen, napló. De jó, hogy mondod, már nagyon rég nem írtam..-tűnődtem.
-Akkor hagylak-indult hátra.
-Ne-mondtam és becsuktam a naplóm. -Nem kell menned. Sőt, maradj!.-ültem az ágyra.
-Oké-nézett rám furán.
Bekapcsoltuk a TV-t és egy jó darabig néztük, aztán a mellkasán elaludtam...


Reggel egyedül ébredtem.. Eric már...

16 véleményt kérek a sávba, a következő részhez! :)

10. Buli

A zajra már Eric is figyelmes lett.
-Ez mi?-kérdezte halkan.
-Őőő.Ha én azt tudnám-válaszoltam.
-Lemegyek megnézni-ugrott ki az ágyból.
Nem sokkal később visszajött.
-Na?-kérdeztem.
-Az öcséd éhes..-nevette el magát.
-Ilyenkor?-néztem rá furán.
-Aha-bólogatott.
-Hát. Mit ne mondjak, jól időzít..-nevettem el magam.
-Aludj, reggel suli-mondta mosolyogva.
-Te is. Jó éjt-mondtam.
Reggel egy homlok puszira ébredtem.
-Jó reggelt!-súgta a fülembe.
-Neked is-nyomtam egy puszit az arcára.
-Egyél, és öltözz, mert elkésünk..-mondta, és már ki is ment.
-Ömm. Hány óra?-kérdeztem.
-Negyed7 igyekezz-kiáltotta.
Rekord sebességgel felöltöztem, csináltam egy szendvicset, és bepattantam a kocsiba.
-Húú. Na gyors voltam?-mosolyogtam.
-Gyors-vágta rá.

Szokás szerint egyik kezével vezetett a másikkal pedig fogta a kezem.
-Délután sietek, de szerint nem nagyon fog menni.. Tudod, balhés osztály..-törtem meg a csendet.
-Jaj, tényleg! Nem is mondtam, hogy ma a főtérre gyere, oda ahol tegnap voltunk-válaszolta.
-Őő. Rendben, de miért?-kérdeztem.
-Majd azt meglátod-mondta és huncut mosolyt csalt az arcára. -Megjöttünk. Ügyeskedj-mondta és adott egy puszit a hajamba.
-Csak meglesz-mondtam mosollyal az arcomon.
A terembe bevágtam magam a padba, Adam mellé.
-Figyelj, tudom, hogy haragszol..-mondtam.
-Ell, ezt már tegnap eljátszottuk..!-mondta dühös hangon.
-Akkor haragudj..-ment fel bennem is a pumpa.
A táskámat a földre dobva a C-s terembe mentem, Dinához. Vele beszélgettem. Aztán tanár lépett be a termükbe.
-Elena! Maga mit keres itt?-nézett felém kérdőn.
-Hát szünet van, beszélgetek Dinával-válaszoltam nyugodtan.
-Nem, nemrég csengettek be!-mondta.
-Hogy mi??-rohantam ki a teremből, át a sajátunkba.
Pechemre a tanár már bent volt..
-Elena, hol volt?-kérdezte.
-Elnézést, a C-sek termében, nem figyeltem a csengetésre..-mondtam idegesen.
-Erről értesítenem kell a szüleit! Késés, üljön le!-mondta ő is idegesen. -Vagyis mégse. Táblához, többiek olvasnak!-hangzott a szigorú parancs.
Szóval feleltem.. nem mondanám, hogy tanultam. Ennek több oka is volt, de persze ezt nem hozhattam fel. A többi órán csak néztem magam elé, nem volt kedvem semmihez sem. 8 óra, valahogy csak elment.. Na jó, csak 7,5.
Suli után buszra szálltam és a főtérre mentem. A meglepetés a névnapom miatt volt. Anyu rendezett egy kisebb partit nekem, még a barátaimat is meghívta, bár gondolom itt besúgott Eric és Adam. Még Dina is itt volt. Elmesélte, hogy nagyon nehéz volt tartania a száját, mert sokat voltunk együtt, és nem egyszer akart kicsúszni ez a száján. A buli nagyon jó volt, sajnáltam, hogy anyuék hamar elmentek. Sütiztünk, piát csak egy koccintás erejéig ittunk, mivel holnap suli és még a többségnek haza is kéne menni. Beszélgettünk, táncoltunk, karaokiztunk szóval jó volt. Mikor hazaértünk anyu és apu a nappaliban "olvasott", mikor megjöttünk érdekes módon még mindig a főoldalon tartottak. A konyhába lépve egy halom sütit pillantottam meg az asztalon. Ericre néztem, majd egy idő után megszólaltam:
-Ez?-kérdeztem.
-Anyukád sütötte-válaszolta, és arcain megjelentek a gödröcskék.
Kimentem anyuhoz, kezemben egy tányér sütivel, jó éjszakát kívántam neki, majd felmentem. Eric lefeküdt, én pedig kis lámpa fényénél írtam. Nem, nem naplót, vagyis pár sort abba is. A történetem. Írtam bele még 7-8 fejezetet, ha elkezdem nehéz abbahagyni.

Napló:
" Örültem, hogy anyu nem felejtette el, mert igazából én igen.. Adamről meg ne beszéljünk..  Megharagudott, ez van majd felold, csak tudnám mi baja..Holnap végre hazaér apu,, Aztán a naplóm tetejére kezdtem firkálni..

12 vélemény és 2 komment a következő fejezet ára :)

9. Lebuktam

Reggel furcsán ébredtem. Semmi zaj, vagy valami. Kezemben a naplóm, és a tollam. De jó, elaludtam..
-Jó reggelt-lépett mellé Eric.
-Szia! Hány óra?-kérdeztem és közben ásítottam.
-Hat. Csináltam neked reggelit-mondta.
-Köszönöm-mosolyogtam rá.
-Mit írsz ilyen hevesen, esténként és éjszaka?-kérdezte.
-Nem fontos-vágtam rá, mert a bejegyzéseimen kívül egy történetet is tartalmazott.
-Ha nem fontos, miért akarod elrejteni?-kérdezte.
-Történetet, és az életem...-mondtam halkan.
-Az életed?-nézett rám furán.
-Múltkor, pakolászás közben találtam meg. Az elsőt még 5.-es koromban írtam-mondtam, majd mosolyra húztam a szám.
-Na, akkor eszünk?-kérdezte megtörve a csendet.
-Persze-mondtam.
Az asztalon egy kosár pirítos, lekvár és vaj volt. Reggeli után a szobámba mentem, öltözködni.  A fekete, térdig érő csizmámat vettem fel, csőfarmerrel, fehér ujjatlannal és rajta egy feket-piros kockás inggel. Aztán kirohantam a mosdóba. Először a hajamat vasaltam ki, aztán felraktam egy kis szempillaspirált és szemceruzát is. Felkaptam a táskám, és lesiettem.
-Mehetünk..-mondtam. -Vagyis várj. Hol van anya és Dave?-kérdeztem.
-Oviba mentek, aztán anyukád megy dolgozni és dél körül az oviba, aztán haza-mosolygott rám.
-Csak észheztért..-motyogtam.
Hamar odaértünk, még volt időm óráig, így Diával, a C-s lánnyal beszélgettem. Aztán elcspítem Adamet és kezdődött az első óra.
Az igazgató lépett be a termünkbe, nyomában az osztályfőnökkel.
-FIGYELEM ! 12/B mindenki idenéz!-kiabálta.
-Gyerekek, légyszíves-szólt ránk az ofő is.
-Nos. májusban elballagtok, érettségivel a kezetekben. Kinek vannak következő szeptembertől céljai? Kezeket a magasba!-mondta.
A 24-ből 8-an raktuk fel a kezünket.
-Laci, neked mi?-kérdezte az igazgató.
-Főiskola-válaszolta.
-És a többieknek?-kérdezte.
-Nekünk is-vágtuk rá.
-Remek. Akkor a maradék 16 diáknak csütörtökönként 14:15-től jelenés, mindenkinek találunk megfelelő dolgot, aki dolgozni akar, annak is! Köszönöm, sziasztok-mondta az igazgató és kilépett a teremből.
Osztályfőnökin a továbbtanulás volt a téma. Aztán spanyol, ahol kiosztották a napokban megírt TZ-t, nekem ötös lett. Utána volt magyar, töri, matek, portugál/francia. Nekem portugál. Órák utána Adam után rohantam.
-Neked meg mi bajod?-kérdeztem.
-Okéé. Felfogtam, hogy Ericet szereted, vele akartál menni szalagavatóra.. De azért én is ott voltam, és elvileg veled mentem.. az a bajom..-mondta szemrehányóan.
-Igen, őt szeretem, de VELED mentem a szalagavatóra..-mondtam már én is elmelt hangon.
-Mehetünk?-kérdezte Eric, és lehúzta az ablakot.
-Igen..-eröltettem egy mosolyt az arcomra.
Aztán elmentünk egy közeli faluba sütizni.
-Hát ez?-kérdeztem mosolyogva.
-Meglepetés-mosolygott vissza.
Minketten ettünk sütit, aztán haza indultunk. Anyu már otthon volt Davevel.
-Sziasztok!-kiáltottam, ahogy beléptem a házba.
-Sziaaa.-rohant elém Dave.
-Szia.-lépett be az ajtón Eric is.
A konyhából süti illata jött. Anyu Daniellel csokis sütit készített.
-Hát ez?-kérdeztem anyutól és a sütire mutattam.
-Nektek készítettük-válaszolta mosollyal az arcán.
-Húú. Együk meg-ugrált Dave.

-Tessék-rakott két-két szeletet anyu a tányérra.
-Finom!-mondta teli szájjal az öcsém.
Utána ANYUVAL (Nem igazán ér rá akárhova menni velünk..) mentünk el sétálni. A főtéren voltunk, mikor megcsörrent a telefonom.
-Haló?!-vettem fel.
-Szia Ell-mondta egy hang a vonal túlsó végén.
-Adam?!-kérdeztem.
-Igen.. Sajnálom a délutánit-mondta.
-Rendben, de most éppen anyuval és Davevel sétálunk. Majd visszahívlak-nyomtam ki.
-Ki volt az?-kérdezte anyu.
-Adam-válaszoltam.
-És miért keresett?-kapcsolódott be Eric is.
-Bocsánatot kért-válaszoltam.
Dave csak mellettem sétált. 7 óra körül értünk haza. Mindenki kért még egy kis sütit. Nem sokkal később Eric a szobámban  nézte a TV-t én pedig elővettem a naplóm.
'.... Reggel a naplómmal és  tollal a kezemben ébredtem. Eric készített reggelit, aztán elvitt suliba. Mondhatni: jó nap volt! Suli után egy elég közel lévő kis falut vettünk célba. Sütiztünk, aztán haza indultunk. Itthon anyu, Dave és Daniell sütit csinált. A kedvenc csokis sütimet. Nagyon finom volt, el is fogyott este az egész. Délután még sétáltunk egyet anyuval, Davevel és Erickel. Adammal sikerült egy nap alatt összevesznem és kibéülnöm. Eric éppen tévét néz..'-írtam, mikor mögém lépett valaki.
Felnéztem.
-Mi az?-kérdeztem a mögöttem álló Erictől.
-Mit lehet ilyen sebesen és mosolyogva írni?-kérdezte.
-Most  a napomat írom. Egy vidám részénél..-mondtam majd folytattam.
'...Na lebuktam. Már nem a naplóm a titkom, hanem Eric. A történetem remekül halad, ma is írtam bele jópár oldalt. Remélem, sikerült könyvként kiadni, és sok mindenkinek fog tetszeni. Na jó.. nem, egyenlőre nem akarom kiadni, de még csak megmutatni sem másnak. Megyek, írok még pár oldalt, aztán tanulok. xoxo'
Hát. nem úgy lett, ahogy a naplómba írtam. Ahogy Elharaladtam az ágy mellett, Eric kirakta a kezét, átkarolt és maga mellé húzott.
-Ülj le egy kicsit!-súgta és átölelt.
Rámosolyogtam, mire folytatta:
-Először is: Szombaton megyünk a klubba másodszot pedig had olvassam el a történetedet.-mondta.
-Rendben, de nem olvashatod el!-válaszoltam.
-Mert miért nem?-kérdezett vissza.
-Nem szeretném, hogy bárki is elolvassa.. még nem!-válaszoltam.
-De ígérd meg, hogy én leszek az első olvasod-mondta nevetve.
-Rendben, de ahhoz el kell engedned, így nem tudom befejezni-nevettem már én is.
-10perc! Aztán hozdd fel, kíváncsi vagyok-nevetett még mindig.
-Jajj-nevettem én is, mert csikizett.
Kaptam egy puszit a hajamba, és indultam. a fotelben felhúztam a lábamat, és folytattam. Nem 10 perc, hanem egy óra lett. Eddig kb. 50-60 oldal körül lehet. Felmentem.
-Tessék. Csendben olvasd, a végén vélemény és közbe nincs kérdés-adtam ki és a kezébe nyomtam a füzetem.
Míg ő olvasta én tanultam. Már éppen befejeztem, amikor rápillantottam: az utolsó résznél tart. Tovább olvasgattam a (nem éppen érdekes..) töri könyvemet.Pár perc múlva megszólalt...
-Szóval mikor adod ki?-kérdezte mosolyogva.
-Tessék?-kérdeztem vissza.
-Ez nagyon jó!-mondta.
-Persze, persze.. -mondtam mosolyogva. -Na, kérem-kaptam ki a kezéből.
-Ja és.. aludnod kéne. Mindjárt éjfél és korán kelsz.. -mondta.
-Uhh. tényleg-még ki sem mondtam és már a zuhany alatt voltam.

Pár percel később már az ágyban, ahogy Eric is.. A vállára hajtottam a fejem, és pár percen belül el is aludtam..

Másnap reggel korán ébredtem. Jobban mondva hajnalba. 3:15-kor..  Úgy ébredtem, ahogy elaludtam.. Eric vállán.. Már majdnem elaludtam, amikor csörömpölésre lettem figyelmes... erre már Eric is felébredt...




11 vélemény után jön a kövi rész! Már megírtam, csak rajtatok múlik!:) xoxo

8. Meglepetés

Boldog voltam, mert Eric mellett aludtam el, és mellette is keltem. Anyu már elment, utolsó simításokat kell végezniük az tavaszi kollekcióra. Apu pedig majd csak szerdán éjjel ér haza.
-Jó reggelt!-súgtam Eric fülébe.
-Szia-mondta majd mosolyra húzta a száját.
Lementünk, én csak egy kakót ittam, és mosolyogva néztem, ahogy E. eszi a pirítosát.
-Mi az?-kérdezte ő is mosolyogva.
-Semmi-mondtam még mindig mosolyogva.
Hamar befejeztük aztán beültünk a szobámba.
-Van egy meglepetésem!-mondta Eric.
-Mégpedig?-néztem felé.
-Tessék-nyújtott felém egy borítékot.
Kinyitottam. A boríték két jegyet tartalmazott, mégpedig karácsony és szilveszter közötti napokra, Las Vegasba.
-Úristen-ugrottam a nyakába.
-Remélem nem terveztél még rá semmit-mondta és megölelt.
-Nem-mosolyogtam rá.

Bekapcsoltuk a TV-t. Eric nézte, én pedig még mindig kicsattantam az örömtől, hogy a szerelmemmel mehetek Las Vegasaba.:) Délbe lementünk ebédelni, aztán Eric elment Adamhez, én pedig vissza mentem az ágyamba. Még fáradt voltam! 1 óra pihenés után fehívtam Lilit, hogy ha tud, jöjjön át. Szerencsére át tudott jönni, viszont csak 4ig tudott maradni. Azért szerintem elég jól meg tudtuk beszélni a dolgokat. Lili után nem sokkal Eric jött vissza, és sétálni indultunk.  Egy dombon voltunk. Megálltunk, E. magához fordított, megfogta a másik kezem is és megcsókolt.:) Aztán visszaértünk. A kapuban anyu és egy kisfiú ált. 

-Szia-állt meg előttem E. és megcsókolt.

-Szia. Hívsz majd?-kérdeztem.

-Igen-mondta.

Rámosolyogtam és anuyék mellé léptem.

-Szia anyu. Ő ki?-kérdeztem.

-Bent elmesélem!-mondta anyu.

Bent én kértem egy meleg teát Danieltől, anyu pedig a fiúval az asztal mellé ült.

-Na szóval. Tudod, hogy kiskorodtól egészen a szallagavatód előttig szinte sosem voltam veled, mindig más vigyázott rád, míg én apáddal külföldön dolgoztam-Mellesleg apu most is ott van, de anyunak sikerült átjönni ehhez a divat céghez, november elején.-  Ő.. ő itt Dave, az öcséd..-mondta anyu.

Én annyira meglepődtem, hogy szóhoz sem tudtam jutni egy jó darabig..

-De.. hát mikor..tudod?-néztem anyu.

-5 éves lesz, apáddal volt külföldön, a pár napba, amikor apu hazajött, akkor pedig a nagyiékkal. De mostantól velem lesz..-mondta anyu.

-Anyu, majd beszélünk... Dave, gyere felvezetlek-mondtam anyunak dühösen, az öcsémnek pedig nyugodtan.

Hamar körbevezettem, igazából semmi nem érdekelte, csak az én szobám, meg a sajátja.

-Gyere, le megyünk anyához, mert nekem el kell mennem-mondtam neki.

-Hova mész?-kérdezte aranyosan.

-A barátomhoz-mosolyogtam rá.

Anyu a nappaliban, a kanapén ült. Ahogy meglátott, egyszerre felpattant.

-Anya, én most elmegyek Erichez, és szerintem ott is alszok..szia-mondtam neki.

-Azért jobban örülnék, ha hazajönnél..-mondta anyu.

-Szia-állt mellém Dave, és megfogta a kezem.

-Szia-mosolyogtam rá, majd elindultam. 

Útközben felhívtam Ericket, aki elém jött a kávézóhoz.

-El sem fogod hinni, mi van otthon..-mondtam.

-De.. sajnos tudom.. anyukád felhívott, nem olyan rég, hogy nagyon kiakadtál..-mondta.

-Menjünk fel hozzád-mondtam E. pedig elindult. 

Nála aludtam, délelött 11kor értem haza. Anya a konyhában csinált valamit, fogalmam sincs mit.

-Szia-csaptam be magam mögött az ajtót. -Hol van Dave?-kérdeztem.

-Szia. A szobájában játszik Daniellel-mondta anyu.

-Anya.. Kérlek őt ne dadák, meg rokon nevelgessék!-mordultam anyára és felrohantam a lépcsőn.

Dave ajtaján kopogtam, ami a folyosó végén, pont szemben van.

-Igen?-szólt ki aranyosan.

-Szia-néztme be az ajtón. -Bejöhetek?-kérdeztem.

-Elliiii!! Gyere-futott az ajtóhoz.

Vele játszottam, aztán 2körül anyu felszólt a konyhából, hogy mindketten menjünk le.

-Igen?-néztem anyára.

-Válasszatok: Pláza vagy város?-kérdezte anyu.

-Pláza-mondtuk egyszerre.

-Rendben, akkor mindketten kaptok ruhákat, sütizünk, filmet nézünk-mondta anyu.

-Köszi, hogy figylesz rá!-mondoltam anyunak, mire elmosolyodott. 

Este 7ig a plázában voltunk, valami aranyos mesefilmet néztünk, puncsos sütit ettünk és szinte minden bolt kínálatát felvásároltuk. 8 órára értünk haza. Ahogy benyitottunk az ajtón, láttunk az asztalon egy nagy csokor fehér rózsát (kedvencem) és Daniel már elöttem is állt.

-Kisasszony, várják a szobájában!-mondta.

-Ki?-kérdeztem.

-Eric-mondta.

-Én is felmehetek?-kérdezte Dave.

-Gyere-mosolyogtam rá.

Ahogy bementünk a szobámba Eric az ágyamon feküdt, és csendben várt minket.

-Te ki vagy?-kérdezte tőle Dave.

-Eric vagyok, szia-mosolygott rá.

-Én meg Dave-mondta.

-Hogyhogy itt vagy?-kérdeztem, miközben mellé huppantam.

-Itt leszek veled, nálatok egy teljes hétig-mondta.

Örömömben az elébe ültem, és megcsókoltam.

-Megyek a szobámba-mondta Dave.

-Rendben, de figyelj!-mondtam.

-Mi van, le is cseréltél?-kérdezte neveztve Eric.

-Háát. kitudja. Van bent valami, ami megfogott-nevettem már én is.

10körül lementem, a nappaliba. Levittem a naplóm és a tollam.

ELkezdtem írni..

' Nem is tudom, hol kezdjem... először is, Erickel Las Vegasba fogunk menni, karácsony és szilveszter között. Nagyon örültem neki.. kettesben, a szerelmemmel.. Vegasban.:)))) 

Aztán, még mindig nem pihentem ki a szallagavató fájdalmait. A sarkam feltörte a cipő.:( 

De van ennél fontosabb is. Van egy öcsém, Dave. 5 éves lesz, nagyon ranyos, de azért anyura haragszom!....'

-Hát te meg mit csinálsz?-állt meg mellettem Eric.

-Semmit..-mondtam és gyorsan összecsaptam a naplóm.

Éjjel, mikor felébredtem megint lelopóztam, és kis lámpa fényében folytottam.

'... Mert szerintem tudnom kellett volna róla, akkor is, ha külföldön született, és ott is élt. Amúgy imádni való kisgyerek. Reggel folytatom. xx '

Reggel furcsán ébredtem..

7. Szalagavató

Nos, amilyen a tegnapi napom lett.. Nem vártam sem Ericet, sem Adamet. Lili nálunk aludt, sokat jelent ilyenkor a legjobb barátnő támogatása. Remegve lementem a lépcsőn, és az asztal felé néztem.. ma nem ült ott, nem várt rám..
-Baj van?-állt meg mögöttem Lili.
-Nem.. semmi-mentem tovább.
-Ott várt tegnap.. igaz?-kérdezte.
Bólintottam. Bementem a konyhába, és csináltam kakaót.
-Tudom..látom, hogy mennyire hiányzik-mondta L.
-De miéért?! Már magamat sem értem-borultam L-re.
-Először is nyugodj meg!Aztán pedig hívd fel-nyomta a kezembe a telefonom.
-Rendben.-bólintottam és tárcsáztam.
Eric átjön. Nekünk ma nem lesz tanítás, az alsóbb évesek díszítik a termet. Lilinek sajnos mennie kellett.

Pár perc múlva csengettek. A kapuban Eric és ADAM (??!!!) állt.
-Ő miért?-mutattam Adamre.
-Ha beengedsz elmondom-mondta.
-Mondd!-mondtam miközben kinyitottam a kaput.
-Menjünk már be-szólt Adam.
-Oké, bent vagyunk. Mondhatjátok-válaszoltam.
-Nézd.. szeretném, ha Adam kísérne el a szalagavatóra!-mondta Eric.
-TESSÉK?-kérdeztem.
-Nem akartalak megbántani, de szerelmes beléd. Nem vehetem ezt el tőle-reagált egyszerre Eric.
-Na jó. NEM fogok Adammel menni, egyrészt mert legjobb haverom volt, másrészt pedig mert téged szeretlek, és ez nekem fontos, hogy azzal legyek.. Ne haragudj Adam..!!-mondtam.
-Kérlek..!-nézett rám E.
-Mindegy, nem fontos...-szólt közbe Adam.
-Eric! Gyere fel a szobámba!-mondtam határozottan.
Eric bólintott, és követett. Adam pedig leült arra a székre, ahol tegnap Eric ült.
-Miért ilyen fontos neked, hogy az öcséddel menjek? Én azzal fogok, akit szeretek, vagy egyedül!-mondtam.
-Szeret téged, érted?-kérdezte.
-Igen. Felfogtam.. de tudtommal te is!-mondtam.
-Az más. Én veled fogok megöregedni.. Ő pedig csak egy estét akar-mondta.
-Győzz meg!-mondtam mosollyal az arcomon.

Eric egyszerre tudta a gyenge pontom.. a nyakam.
Egy idő után megadtam magam és bele mentem.
-Oké. De táncolsz velem, és ott leszel!-mondtam.
-Nem tudok táncolni, de ott leszek-vágta rá.
Rámosolyogtam, és lementünk.
-Adam, 6-ra átjövünk Ellért, jó?-kérdezte Eric.
-Átjövünk? Te miért?-kérdezte megijedve.
-Mert az én barátnőm, és ez fontos neki!-nézett rám Eric én pedig bólintottam.
-Oké...-válaszolta.
-Most pedig megyünk, jó készülődést, szeretlek!-mondta és nyomott egy puszit az arcomra.
Én pedig csak mosolyogtam, és integettem. Bekapcsoltam a gépem, és már indult is a Skype. Már nem is tudom, hogy mikor voltam fent utoljára!
Lili offline volt, de ráírtam.

Elena üzenete: Szia L! El sem tudod képzelni, hogy mi volt! Adammal megyek a szalagavatóra de Eric is elkísér, majd ott mindent elmesélek. Ha ezt olvastad hívj!

Lementem palacsinta tésztát keverni, már sütöttem volna az elsőt, mikor csengettek. A kapuban Eric állt..
-Hát te?-néztem rá furán és közben kinyitottam a kaput.
-Nem akartalak megbántani, de nem akarom, hogy miattam összevesszetek!-mondta.
Értettem mire gondol, a nemrégiben történt Adames dologra.
-Megértettem, de te is jössz!-mondtam.
-Persze, hogy megyek!-mondta és megcsókolt. -Anyukádék jönnek?-folytatta.
-Anyu. Apu még munkában van, vagyis szerdán jön majd haza. Nem igazán érdekli, hogy ez az első és egyben utolsó szalagavatóm, ami fontos nekem-hadartam, miközben leültem a székre és lehajtottam a fejem.
Eric magához húzott és megölelt. Pár perce így ültünk, mikor megcsörrent a telefon. Arra felpattantam, és odasiettem.
-Halló?-szóltam bele.
-Szia Ell. Lili vagyok!-válaszolt.
-Jaaj, szia Lilii. Figyelj, majd megígérem, visszahívlak, de most le kell tennem-mondtam megint hadarva.
-Oké, szia-mondta  és letette  a telefont.
Az olaj pattogni kezdett.
-Ez mi?-nézett rám kérdőn Eric.
-Basszus! Pont palacsintát készültem sütni! Egy perc!-rohantam el.
Vissza kb. 1 óra múlva tértem, egy jó nagy tányér palacsinta tésztával, nutellával és kanállal.
-Hűű-nézete a palacsinta halmot E.
-Tessék-nyomtam a kezébe egyet.
Az elején soknak tűnő palacsintát se perc alatt elpusztítottuk! :)
-Ugye tudod, hogy szeretlek, és nem akarlak elveszíteni?!-kérdeztem.
Eric csak mosolygott, odahúzott és megcsókolt. Aztán a fülembe súgta: "-Tudom."
-Készülődnöd kéne!-folytatta.
-Igen.. nem mész addig Adamért?-kérdeztem.
-De. Siess, mi is sietni fogunk-mondta majd puszit nyomott a hajamba és elrohant.
Becsuktam az ajtót, elővettem a már elkészült táskámat és ruhámat valamit a fekete cipőmet. Fél 5 volt, és csengettek. Megjött a sminkes és a fodrász. Pont kikísértem őket, amikor Ericék befordult az utcába.
A kocsi lassított, majd pont előttem megállt.
-Szia!-motyogtam Adamnek.
-Szia..-motyogta vissza Adam.
-Eric?-kérdeztem.
-Ott matat neked valamit-mondta majd lazán és kissé dühösen becsapta maga mögött az ajtót.
Én megvártam Ericet, és együtt mentünk be.Már csak a cipőmet kellett felvennem, és indulhattunk. A ruhámat külön raktuk, abba, amibe hozták. Szoknyában és kékes felsőben, az egész osztály részére (persze aki nadrágot kért, az azt kapott)készítetett  ruhába. A suli előtt már gyűlt a tömeg, mikor odaértünk. A sorok között egyszerre pillantottam meg anyut.
-Szia-rohantam oda hozzá.
-Na végre, téged kereslek-mormogta.
-Gyere be!-próbáltam terelni. Eközben Eric mellém állt, megfogta a kezem és kacsintott. Az évfolyamtársaim és osztálytársaim csak úgy özönlöttek befelé, így nincs mese, nekem is menni kellett.
Egy gyors csók (Ericnek), egy ölelés (anyunak) és egy mennünk kell! (Adamnek) Bent már mindenki a helyén volt, kezdődhetett a szalagfeltűzés és a műsor. Körülbelül 9kor lett ennek vége. Én fáradtan, és lábfájásra panaszkodva haza akartam menni. De még hátra volt a vacsi. Hamar lerendeztem, egy kicsit ettem, hisz nekem van itt minden. Hazafelé Erickel kiraktuk Adamet, Eric pedig nálunk aludt (anyu megengedte) és persze a barátnőmről, Liliről sem felejtkeztem meg, írtam neki SMS-t, hogy E. itt alszik, holnap délután jöjjön át!

Nem felejtettem el a napló írást, már bele is kezdtem, egy teljesen új oldalon.
' Milyen rég is volt, amikor még naplóba rejtettem a titkaimat.. amikor még csak neki mertem őszintén leírni mindent..
A mai napom rosszul indult, de jól végződött. Megbékéltem az Adam helyzettel, és Ericen is láttam, jobban örülne, ha vele lennék, de elfogadta, ez van :( Most E éppen zuhanyzik, gyorsan még pár mondatot: Sosem(!) felejtem el azt a napot! SZERDA! Jó volt a szalagavató, nagyon kifáradtam, holnap kifejtem. Remélem, Lili nem haragudott meg, és átjön holnap, ugyanis nem írt vissza :(  Jajj.. nekik is ma van szalagavató én meg zavarom szegényt :(  Hallom jönnek a lépcsőn, holnap folytatom.xoxo '

6. Érdekes hír

Másnap reggel boldogan, mosollyal az arcomon keltem.Még pizsamában voltam és lefutottam reggelizni. Vagyis, ami nekem pizsama. Fehér hosszú póló és egy rövidnaci. Amikor leértem a lépcsőn, az asztal felé pillantottam. És ott ült Ő.. kócos, de amúgy nehezen beállítható hajjal, V kivágású pólóban és farmerben.
-Hát te?-néztem felé kérdőn.
-Nem is örülsz nekem?-kérdezte "durcisan" és felállt.
-Persze, hogy örülök-futottam hozzá, és ugrottam a nyakába.
-Csak azért!-mosolyodott el és felrakott az asztalra.
-Juj, sietnem kéne, lekésem a buszt!-kaptam észbe.
-Tessék?-nézett felém kérdőn.
-Tudod, minden reggel busszal megyek a vasútállomáshoz, onnan pedig vonattal a sulihoz-mondtam.
-És ma is így akarsz menni?-kérdezte, miközben kifelé mutogatott, ahol a kocsija állt.
-Attól függ.. rá érsz?-kérdeztem miközben mosolyra húzta a száját.

-Rád? Mindig.-mondta majd magához húzott, és megcsókolt.-Együnk valamit, nem vagy éhes?-nézett rám.
-De, nagyon. Mit szeretnél enni?-kérdeztem.
-Amit te-mondta majd újra megcsókolt.
- Okéé..Akkor nutellás gofri-mondtam még mindig az asztalon ülve.

Bementünk a konyhába, és elkezdtünk gofri tésztát készíteni, majd megsütöttük. Míg sültek, előszedtem a nutellát és egy kanalat. Mikor végre mind elkészült, kiraktam az asztalra, Eric pedig mosolyogva nézett.
-Mi az?-kérdeztem én is mosolyogva.
-Nagyon aranyos vagy-mondta miközben azt fürkészte, mit csinálok a konyhában.
-Tessék-nyújtottam felé egy tányér reggelit.
-Köszi-vette el.-Siessünk, el fogsz késni!-mondta.
Ennek hallatán ránéztem az órára: 7.00 !
-Felrohanok valami ruháért-mondtam miközben eltűntem a lépcsőn.
Le már egy szakadt farmerben, csizmában és fehér pólóban indultam. Eric az asztalnál ült és nézett.
-Nem tetszik?-kérdeztem ijedten.
-De nagyon is. Egyél gyorsan, és menjünk-mondta, és felém tartotta a gofrit.
-Köszi-mosolyodtam rá.
Kb. 7:10kor bepattantunk a kocsiba, és elindult a suli felé. Pont 7:40-re értünk oda.
-Délután?-kérdeztem.
-Oké, de most siess!-mondta.
Bólintottam, majd hosszasan megcsókoltam és felkeltek a lepkék a hasamban. Kiszálltam és rohantam be órára. Pont a tanárnő előtt értem be. Mindenki "uuuuuu" meg "huuuuuuuu" szavakkal nézett felém, amit nem tudtam mire vélni, és Adamra néztem, aki mellé közben levágtam magam.
-Hová tűntél este?-kérdeztem suttogva.
-Úgy láttam, jól elvagy a kis barátocskáddal-mondta gúnyosan.
-A legjobb barátod-néztem rá kérdőn.
-A VOLT legjobb barátom-bólintott.
-Miért?-kérdeztem.
-Azt nem mondhatom el-mondta, majd elfordította a fejét.
Kérdőn néztem felé még pár percig, aztán elkezdtük az órát. Matek volt, bár nem igazán tudtam figyelni. Nap végéig ezen gondolkodtam. Adam nem mondja el, Eric meg sem említette..  Délután kicsit szomorúan hagytam el az épületet, aminek az ajtaja becsapódott mögöttem. Bár tudtam, hogy Eric vár, nem akartam vele hazamenni, inkább a park felé vettem az irányt, utánam futott és megfogta a karom.
-Mi a baj?-kérdezte.
-Semmi...-mondtam majd kihúztam a kezem, és leültem a padra.
-Látom..-mondta, miközben leült mellém.
Negyed órányi várakozás után meguntam..
-Na jó. Adam azt mondta, már csak VOLT legjobb barátok vagytok, és már csak simán barátok sem. Mire megkérdeztem, hogy miért, annyit mondott, nem mondhatja el. Te pedig megint csak semmit nem mondasz-néztem szemrehányóan Ericre.
-Fhuu. Mit mondott neked az a görény?!-kérdezte és éreztem, hogy közben nagyon ideges lett.
-Semmit.. és nem is fog, ahogy gondolom te sem..-motyogtam dühösen.
-Megölöm azt a görényt..-mondta még idegesebben.-Nem bánthat téged senki-mondta.
-Eric.. te is azt teszed!-néztem rá.
-Oké.. figyelj-kezdte. -Adam a féltesóm lett, és akkor lettünk legjobb haverok. Ezt nem mondtam senkinek. Anyu meghalt, apu pedig elvette az ő anyját... Adam csomó mindent mondott rólad, úgy éreztem, te lehetsz a tökéletes lány számomra. Viszont nem ismertelek.. Mármint, tudtam ki vagy, de annyira, mint ő, nem.. Adam egyre többet beszélt rólad, aztán tegnap felhívtál..
-Igen, és?-szakítottam félbe.
-Nála voltam.. Adamnél. Elrohantam, és nem tudta mire vélni. A lakás, ahol tegnap voltunk.. apám vette nekem, és a húgomnak. Este, a versenyen meglátott velem.  Miután hazavittelek hozzá mentem, hogy hova tűnt a versenyről.. Otthon volt.. Az ágyába borulva, sírt vagy csak gondolkozott.. nem tudom. Aztán elmondta, hogy beléd szeretett, és azért nekem mondott rólad mindent, mert úgy érezte, én érteni fogom..

Na itt elrohantam.. sírva. Egy fa tövébe kuporodtam le. Egyedül akart lenni és gondolkodni.. Semmit nem értettem.. Eric persze megtalált..
-Miért rohantál el így?-kérdezte. De én nem válaszoltam.. Nem volt kedvem senkihez és semmihez.. Leült mellém, átkarolt és egy puszit nyomott a hajamba. Így ültünk ott, a fa tövében, ketten.
-Te tényleg szeretsz, vagy csak az öcsédet akarod bántani?-fakadt ki belőlem.
-Tessék?-nézett rám kérdőn. -Te ezt így érzed?-kérdezte.
-Nem, nem így érzem, de már nem értek semmit-mondtam sírásban törtem ki.
-Te érzel valamit Adam iránt?-kérdezte kissé idegesen.
-Nem, határozottan nem! Adam a legjobb fiú barátom..-mondtam.-Volt.-tettem hozzá.
-Nem akarsz még haza menni?-kérdezte.
-Nem..viszont Lili-mondtam.-Hozzá igen-tettem hozzá.
Rám mosolygott, majd felhúzott. Ahogy kiértünk a suli mellé Adam pattant elénk.
-Na végre! Hol voltatok? Elena te miért sírsz?
-Menjünk...-néztem Ericre, aki bólintott.
-Nem mááár! Várjatok! Elena mondd már el, miért sírsz.. bántott?-kérdezte.
-Figyelj-fordultam meg. -Miattad.Miattatok. Nézzétek, ahogy akarjátok-fordultam vissza és elindultam, de még hallottam, ahogy Eric lecseszi Adamet.
Otthon aztán felhívtam Lilit, aki átjött és egész este beszélgettünk. A telefonom kb. 200x csörgött, de mindig kinyomtam. Egy idő után már Lilié is, de hasonlóan tett.

Mai napom:
Holnap végre szalagavató!:))
Adam és Eric: ?????

5. fejezet (Szerda)

Másnap reggel nem éppen kipihenten keltem. Ehhez persze hozzájárult, hogy bár hamar elaludtam, hajnali 1-től hajnali fél 4ig nem tudtam aludni, így bekapcsoltam a laptopom. Az MSN és a Skype egyszerre bekapcsólodott. Persze, senki nem volt fent, ilyenkor az emberek alszanak. Így hát elkezdtem a honlapomat szerkesztetni. Háttér változtatás, kommentekre válaszolás stb. Hajnali 3kor kikapcsoltam a gépem, mert tudtam, hogy így is elég fáradtan fogok felkelni. Hát ez bejött. Nyugtalanul öltöztem, mivel az órámat 3x kinyomtam, így 5:30kor keltem csak fel. Nem kicsit voltam késében, így rohantam a szekrényemhez és elkezdtem rámolni, hogy mit vegyek fel ma. Kint nem havazott, de látni lehetett, hogy éjjel rengeteg esett. A fekete,  térdig érő csizmám, a koptatott farmerem, a rózsaszín póló+ farmer mellényemet vettem fel. Rohantam a fürdőbe, hogy feltegyek egy kis sminket. Aztán vissza a szobámba, mert elmaradt a parfüm. Felkaptam a táskám, és rohantam le. Egy hangos "Szia anyu, majd jövök!" kiáltással becsaptam magam mögött az ajtót.A busz, ma persze, hogy nem késett. Futottam rá, mert már szálltak fel (na meg le) az ismerős arcok. Hely már sajnos nem volt, így a vonatig álltam. Időben volt a busz, 6:15kor. Bőven volt időm venni egy szelet csokit és odasétálni a vágányhoz. Szerencsémre ma a vonat sem késett, egy percet sem, így időben bent voltam a suliba. Ma már szó szerint minden csak a szalagavatóról szólt, és mindenkit csak az érdekel. Már kezdett elegem lenni belőle. Pedig a mi szalagavatónk.. A teremben még senki sem volt, én értem be elsőként, aztán utánam szépen sorba mindenki. Első óra irodalom volt. Szokás szerint csönd, különben aki megszólal dolgozatot ír..!

-Pssz. Ell-szólt a hátam mögött egy hang.

-Tessék?-néztem kérdőn Adamra.

-Mész este a versenyre?-kérdezte.

-Igen, megnézem-mosolyogtam rá.

-Elena, valami gond van?-nézett felém kérdőn a tanár úr. 

-Nem semmi, csak egy radírt kértem, de sajnos Adamnek nincs. Tudna valaki kölcsön adni egyet?

Persze pont a mellettem ülő Dave mutogatta, hogy neki van.. Bár tollal írtam, nem tűnt fel senkinek. Vagyis remélem, hogy senkinek. 

Óra után 2 osztálytársam, Dan és Harry odajött, hogy nagy volt, de tollal írtam. Én meg persze tagadtam mindent. Vicces és ciki is volt egyben. Adammal pedig szünetben folytattuk a beszélgetésünket.

-Na szóval jössz?

-Igen, megyek, de miért?-kérdeztem.

-Mert nem tudom, hogy tudnék lelépni-válaszolta fancsali képet vágva Adam.

-Hát most, túléled. Gyere el, csak nem lesz annyira borzalmas-mondtam nevetve.

-Oké-oké..-mondta Adam.

Aztán külön váltak útjaink, ugyanis neki Olasz szakács tanfolyam volt, nekem pedig spanyol. Mivel tegnap elbaltáztam mindent, így számíthattam a felelésre.

-Elena, fáradj a táblához!-parancsolt rám a tanárnő.

Odasiettem, majd miután megoldottam 3 feladatot, 5-sel a helyemre küldött. Más már nem felelt, az óra másik fele nyugisan telt. 

Aztán túléltem a törit, ahol kiosztották a témazárót. Nagy meglepetésemre sikerült összeszednem egy 4-t.:)))

-Kösz!-súgtam a mellettem ülő Davenek, aki virult az 5-nek.

Megszólalni sem tudott, csak bólintott egyet. Szinte az egész óra elment azzal, hogy átnéztük, hátha hibázott a tanár úr.. Boldogan rohantunk le órák utána  lépcsőn, amikor az osztályfőnök elénk állt.

-12/b ÁLLJ!-kiáltotta.

Mi megálltunk, közben mellettünk az alsóbb évesek haladtak el.

-Mi az tanárnő?-kérdeztem halkan.

-A virág.. valaki ide rendet feleslegesen 200 szál rózsát. Mégis minek?!-nézett kérdőn felénk.

Igen, mindig is balhés osztály voltunk, de összefogtunk, be nem köptük volna egymást. Mindenki visszafolytott nevetéssel várta a tanárnő távozását.

-Miről maradtam le?-kérdeztem, miközben kitört belőlem a nevetés.

-Dave rendelt rózsákat, hogy kiborítsa a tanárt-röhögött tovább Laci.

-Gratulálok az érett viselkedésetekhez-nézett ránk lenézően Emma.

Emma és Laci a koli felé indult, mi pedig hazafelé. Pechemre a 14:40-es buszt lekéstem :( Így várhattam a következőt.. Ránéztem a menetrendre: 16:20 kérdőn néztem tovább a táblát... Úristen.. majdnem 2 óra?! Idegesen kezdtem matatni a táskámban. Nagy nehezen megtaláltam a telefonom és tárcsáztam anyut.

-Szia anyu! Tudom, hogy éppen munkába készülődsz, de lekéstem a buszt, és a következő 16:20kor megy..-mondtam idegesen.

-Én már nem tudok elugrani érted, apád pedig még nem...-mondta anyu.

-Tudom, köszi..és szia-tettem le a telefont.

Hirtelen nem volt más ötletem, mint Ericket felhívni. a 4. csörgésre fel is vette.

-Hallo?-szólt bele.

-Szia Eirc, itt Elena-mondtam.

-Minek köszönhetem a hívásod?-mondta gúnyos hangon.

-Hát, éppenséggel lekéstem a buszt..-nevettem el magam kínosan.

-És én hogy jövök ehhez?-kérdezte.

-Gondoltam elugorhatnál értem-mondtam még kínosabban.

-Ja. hát jó oké. Hol is vagy?

-A sulinál, tudod mögötte van a vasút, és azzal szemben-magyaráztam.

-Oké, 10 perc és ott vagyok-mondta nevetve.

Nos igen, megmentett. A megfagyástól és a várakozástól is. Aztán jött a következő bökkenőm.. A kulcsom, az asztalomon maradt, ezért elvitt hozzájuk.

-Hűű. ez a szobád?-kérdeztem, miközben továbbra is nézelődtem.

-Igazából ez a nővéremé-nevette el magát.

-Ó, értem. Akkor mit keresünk itt?-kérdeztem.

-Száraz ruhát, neked-mondta még mindig nevetve.

-Ó értem..-mondtam miközben elvörösödtem.

-Tessék, ez jó lesz-adott a kezembe egy fehér-fekete mintás ruhát.

-Jó-mosolyogtam.

Aztán lementük a játékterembe. De én annyit szerencsétlenkedtem, hogy csak na! De komolyan..

-itt, és így fogd!-fogta meg a kezem miközben mögém állt.

-Oké -vörösödtem el miközben egy laza ütéssel elütöttem, nos nem éppen jó helyre..

-Jajj te! Majd megtanítalak, bele fogsz jönni-mondta miközben megfordított, magához húzott és megcsókolt.

Ijedtemben csak egy: Jézusom, elkések.-et tudtam kinyögni.

-Várj. hova mennél így?-ahhoz melegebb ruha kell.-kérdezte.

-Öhhm. igaz. de mennem kell a lovas bemutatóra-mondtam.

-Gyere gyors-húzott maga után és megint bementünk a nővére szobájába.

Leültett az ágyra, majd megint megcsókolt. Aztán az ölembe dobott egy szakadt farmert, és egy rózsaszín pulcsit.

-Köszi-mosolyodtam el, gondolom tiszta vörös fejjel.

Kocsival mentünk a bemutatóra. Amikor odaértünk Adam letámadott.

-Naa, tényleg eljöttél. Halálra unom magam-nevette el magát.

-Igen el. És hoztam valakit-mutattam a mögöttem álló Ericre a közben átölelt.

-Óóó. értem, vissza megyek, majd még beszélünk. Szia!-köszönt el.

-Szia-intettem utána.

Nos, a bemutató jó volt, Elisa 2. lett.:)

Mai napom:

Azt hiszem, Adam megharagudott..

Rózsák.. vicces volt!

Töri: 4.

Elisa: Nagyon ügyes!

Eric: Szeretem! Nagyoon! 

4.fejezet (Kedd)

A reggelem a szokásos 'futós' tempóra sikeredet..megint. Reggel éppen, hogy beértem a havazás miatt az első órámra, tesire. A vonatom kerek 40percet késett. Persze, a havazás természetes decemberben. A szekrényemből a kedvenc ruhadarabjaimat szedtem elő. Barna sál, vajszínű dzseki, koptatott farmer és a barnás felsőm. Nagyon szeretem ezeket a darabokat, már a boltokban beléjük  'szerettem'. Persze ez sokszor előfordul. / I <3 Cipők /

Mire tesire értünk, mindenkit behavaztak :D Ja és azon az egyet úthossznyi területen hócsatába kezdtek.. Emíly ruhája már át is ázott, így egész tesi alatt a radiátoron volt neki. Tesin 10 kör bemelegítő után fociztunk. 7-2-re vertük meg a c-seket. Mindenki csak úgy virult. Második órám matek volt. Nem féltem tőle, szeretem és értem is a matekot. Ezért sokan hülyének néznek.. Kiosztották a múlt héten megírt röpdolit. Az enyém hibátlan lett. Az osztályból egyedül én mondhattam ezt el magamról. Föcin és Magyaron vettük az új leckéket és feleltünk. Föcin Kata, egész jól sikerült neki, 4-es jeggyel zárt. Irodalmon pedig Adam felelt, szerencsétlenségére egyest kapott. Mivel a suli már lázban égett a pénteki szalagavatótól, ezért az uttolsó két óránk elmaradt, egyiken beszélgettünk, az utolsó simításokról a másikon pedig elengedtek minket. Összességében a sulis része ürhető volt. 

Mikor haza értem, anyu letámadott, hogy milyen volt a suli? 

-Mit is mondhatnék.. a szokásos volt, pörögtünk egész nap, már csak a szalagavató a téma az egész suliban! Tényleg, megjött a ruhám?

-Igen, nagyon gyönyörű lett!-sietett el anyu a dobozért.-Tessék, itt is van!-vette elő belőle.

-Tényleg gyönyörű!-mosolyogtam anyura és rohantam a telfonhoz, hogy felhívjam Lilit.:)

Vagy egy órán keresztül beszéltünk. A lényege csak annyi volt, hogy átjön és velem örül :D

Olyan 4-5 óra fele felmentem Skypra, ahol rámírt Dina barátnője, Elisa! Elisa imád táncolni és lovagolni. Dinával (Adam húgával) együtt járnak lovagolni!

Elisaaa üzenete:

Szia Elena, eljössz holnap a lovas versenyemre?:)

Elena C. üzenete:

Szia Eli, persze! Mikor kezdődik?

Elisaaa üzenete:

Délután, 18:00. A rendes pályán (fedett)

Elena C. üzenete:

Biztosan ott leszek! 

Elisaaa üzenete:

De jó, mennem kell, szia :)))))

Elena C. üzenete:

Szia:)

Hát, meg van a holnap esti programom! Ma este viszont irány az elkészült táskámért! Biztosan gyönyörű, Emília ügyes! Sanos Danielel kellett mennem, anyu nem ért rá.:( 

7kor értünk haza, elkezdtem ujjongva mutatni anyunak az elkészült táskámat.:)

Elfáradtam máma, viszont még egy kicsit felnéztem Skypra. Eric egyszerre rámírt!

E. üzenete:

Szia. Na, én leszek a szerencsés kísérőd?

Elena C. üzenete:

Szia. Persze-persze, te-te :DD

E. üzenete:

Ó, szóval nem?

Elena C. üzenete:

Mondom, hogy te! :))

E. üzenete:

Az én meghívásomat vártad, vagy csak nem hívott meg az, akivel menni szerettél volna?

Elena C. üzenete:

Nem mindegy? :) Veled megyek, az a lényeg (:

E. üzenete:

Szóval rám vártal! 

Megyek, szia!

Elena C. üzenete:

Szia

Pár percig csak nézegettem a képernyőt, majd anyu kiabált egy "ma még nem ettél vacsorát' szöveggel. Őszintén szólva, nem voltam éhes, inkább álmos. Ezért letusoltam, aztán lefeküdtem aludni!

Mai napom jó részei:
Matek 5*
E. üzenetezés
Kész a táskám
Megjött a ruhám
Nyertünk a c-sek ellen

Rossz részek:
Majdnem elkéstem
Utálom a havazást
Adam egyest kapott