12. Történetem

Reggel egyedül ébredtem. Eric már lent volt, amikor leértem.
-Miért keltél ilyen korán?-kérdeztem két ásítás között.
-Mert ma vizsgázni megyek-válaszolta természetes hangon.
-Milyen vizsgára?-ültem asztalhoz.
-Francia. De már mondtam este-mondta majd a lépcső árnyékában eltűnt.
-Mikor?-kiabáltam fel.
-8 körül-ordította vissza.
-Őőő. Rendben, szerintem elaludtam-rohantam fel.
Felkaptam a boka csizmám cső farmerrel, és fehér pólóval. Miután így együtt nem tetszett, a fehér pólóra még felvettem egy csipkés felsőt. Mivel a táskámat nem találtam még vagy 20 kört rohantam. Mikor végre meglett (az asztal alatt bujkált..) kirohantam. E. éppen kitolatott.
-Várj, itt a kulcsom és mehetünk-pattantam a kocsiba.
-Kicsim, neked suli lesz..-törölte le a mosolyt az arcomról.
-Igaz, nem baj.. majd kicsit kések-agyaltam ki.
-Miattam?! Na nem, inkább majd felhívlak-puszilt a hajamba.
-Suliba se viszel?-néztem rá, mire ő biccentett egyet.
Értettem a jelzést, elvisz. Az út szótlanul telt, bánatomra.
-Akkor szia és hívj-törtem meg a csendet  suli előtt.
-Szia-mosolygott vissza.
Szótlanul léptem be  a suliba. A gondolataimba merengtem, még Dinát sem vettem észre.
-Hahó, itt vagy?-csípett meg.
-Auu. Mi az?-tértem vissza.
-Kb. 10 perce neked beszélek.. Reménytelenül-szomorodott el.
-Ne haragudj, nem a te hibád-mosolyogtam rá.
-Igen, azt gondoltam, mivel ma még hozzád sem szóltam-folytatta.
-Tényleg ne haragudj. Feljössz te is? -kérdeztem, mikor kibontottam a rágóm -Kérsz?
-Fel és nem, köszi- csalt mosolyt az arcára.
Dináról tudni kell, hogy jó fej, csak más mint a több lány, így kiközösítik.. Vele lehet beszélni mindenről. Csengetésig beszélgettünk, majd átmentem a helyemre. Ledobtam a fekete táskám, majd felnéztem. A tanár pont belépett a terembe.
Minden következő szünetben Dinával beszélgettünk. Kiderült, hogy van barátja, Mark aki most tölti a 20-at. Délután pedig elmentünk ebédelni. Elmesélt mindent, ami vele történt. A húga, Dóri Angliában él az apukájával és szeptemberbe ment suliba. Szinte mindent kibeszéltünk nap végére.(Bár a csajoknál ez kicsit lehetetlen.) Eric nem hívott, ami miatt el voltam keseredve. Viszont mikor kiléptem a suliból Davevel várt a kocsi mellett. Dave egyszerre odarohant, E pedig mosollyal követte lépteimet.
-Elfelejtettél valamit..!!!-támadtam le.
-Tudom, sikerült. Amúgy vigyázz, az öcséd most jött ki az orvostól-válaszolta.
-A bácsi megnézte a torkom-szólt közbe Dave.
-Fáj a torka?-néztem kérdőn Ericre.
-Valami olyasmi. Anyukád azt üzeni, hogy nem engedtél el, de rohan haza és hoz kaját, de azért főzzünk. Dave pedig délután ne aludjon, játszani kell vele és..-sorolta.
-Oké, oké értem -vágtam rá.
-Jólvan-pillantott rám.
Én egy mosollyal próbáltam tükrözni, hogy jól vagyok, először bevették, aztán otthon lebuktam.
-Mem akartam Dave előtt, de mi a baj?-törölte le a mosolyt az arcáról.
Én, mint aki meg sem hallotta durcásan bekapcsoltam a TV-t.
-Hahóó. Mi a baj?- ült mellém.
-Semmi.. -haraptam el.
-Szólj, ha szeretnéd mondani -ült az az asztalhoz.
-Ne haragudj-ültem fel az asztalra.
-Engesztelj ki és mondd el mi a baj!- húzta huncut mosolyra a száját.
-Tessék-nyomtam egy puszit az arcára.
-Na, mesélheted-ült velem szembe.
-Adam.. már kiakaszt. Mindennap beszélni akarok vele, arról, hogy most mi a baja velem, vagy miért utál. Kerül, és ha elkapom idegesen megfordul,  mond valamit és elrohan-meséltem.
-Rendben. Szóval miatta.. de akkor miért velem szívózol?-nézett rám furán.
-Hát nem tudom... talán mert veled vagyok a legtöbbet-nevettem el magam.
-Akkor töltsd ki rajtam-szomorodott el.
-Nem ám-mosolyogtam, majd adtam egy puszit a szájára.
-Kiengeszteltél-húzott át az ölébe.
-Csak azért..-nevettem, miközben kaptam egy puszit a hajamba.
-Megyünk Davevel sétálni?-kérdezte.
-Menjünk-álltam fel, de visszahúzott.
-Még várj egy kicsit-kulcsa kezét a derekam köré.
-Kicsit?-néztem rá, mikor már az ágyon ugráltunk.
-Igen-mosolygott.
-Hát oké-kezdtem nevetni.
7 óra körül már a játszó parkban voltunk. Dave kedvence a hinta, viszont lökni már nem tudja (bár szerintem inkább nem akarja) szóval nekünk kellett.
Mikor hazaértünk anyu már köntösben szürcsölte a teáját.
-Szia anyu-köszöntöttem.
-Sziasztok.Dave -itt Davere nézett- menj a fürdőbe, mindjárt megyek én is. Elena-itt már rám nézett- hallottam a történetedről és érdekelne!-lépett velem szembe anyu.
-Eric..-néztem rá szikrázó szemekkel.
-Igen?-kérdezte ártatlan kiskutya szemekkel.-
Te..te..te voltál-ugrottam a nyakába.
-Igen én-súgta a fülembe és felvitt a szobámba. -Anyu-kiáltottam le, mire anyu megjelent a szobámba.
-Tessék-nézett rám kedvesen.
-Ez a maki mondta ugye?-mutattam Ericre.-
-Igen-válaszolta.
-De miért?-néztem furán E.-re, mire ő egy halk mondattal válaszolt.
-Mert az én véleményem nem hiszed-mondta és magához ölelt.
-Anyu ne haragudj, de nem..még nem..-néztem rá.
-Rendben, de mielőbb-fúrta tekintetét az enyémbe.
-Jó éjt!-kiáltottam utána. -Eric, én kinyírlak-löktem hátra.
-Ne-válaszoltam és a földön landolt.
-Jól vagy?-kérdeztem, mire ő felém nyúlt, és magára húzott. Szóval a padlón, egymáson feküdtünk és megcsókoltam. Aztán felpattantam.De túl lassú voltam, utánam nyúlt és vissza rántott.
-Ne már. Most ezt miért?-nyavalyogtam.
-Megérdemelted-mondta nevetve.
11 körül kikapcsoltuk a TV-t és visszamentünk az ágyra. Egy kicsit még ökörködtünk, majd mély álomba merültünk..

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem... A kijelzőn pedig ismerős szám villogott, ismerős névvel.. Ne..-csaptam a fejemhez..




17 vélemény, és hozom a következő részt! :)
Sajnálom, hogy később hoztam, és a képek sem olyan jók :/