6. Érdekes hír

Másnap reggel boldogan, mosollyal az arcomon keltem.Még pizsamában voltam és lefutottam reggelizni. Vagyis, ami nekem pizsama. Fehér hosszú póló és egy rövidnaci. Amikor leértem a lépcsőn, az asztal felé pillantottam. És ott ült Ő.. kócos, de amúgy nehezen beállítható hajjal, V kivágású pólóban és farmerben.
-Hát te?-néztem felé kérdőn.
-Nem is örülsz nekem?-kérdezte "durcisan" és felállt.
-Persze, hogy örülök-futottam hozzá, és ugrottam a nyakába.
-Csak azért!-mosolyodott el és felrakott az asztalra.
-Juj, sietnem kéne, lekésem a buszt!-kaptam észbe.
-Tessék?-nézett felém kérdőn.
-Tudod, minden reggel busszal megyek a vasútállomáshoz, onnan pedig vonattal a sulihoz-mondtam.
-És ma is így akarsz menni?-kérdezte, miközben kifelé mutogatott, ahol a kocsija állt.
-Attól függ.. rá érsz?-kérdeztem miközben mosolyra húzta a száját.

-Rád? Mindig.-mondta majd magához húzott, és megcsókolt.-Együnk valamit, nem vagy éhes?-nézett rám.
-De, nagyon. Mit szeretnél enni?-kérdeztem.
-Amit te-mondta majd újra megcsókolt.
- Okéé..Akkor nutellás gofri-mondtam még mindig az asztalon ülve.

Bementünk a konyhába, és elkezdtünk gofri tésztát készíteni, majd megsütöttük. Míg sültek, előszedtem a nutellát és egy kanalat. Mikor végre mind elkészült, kiraktam az asztalra, Eric pedig mosolyogva nézett.
-Mi az?-kérdeztem én is mosolyogva.
-Nagyon aranyos vagy-mondta miközben azt fürkészte, mit csinálok a konyhában.
-Tessék-nyújtottam felé egy tányér reggelit.
-Köszi-vette el.-Siessünk, el fogsz késni!-mondta.
Ennek hallatán ránéztem az órára: 7.00 !
-Felrohanok valami ruháért-mondtam miközben eltűntem a lépcsőn.
Le már egy szakadt farmerben, csizmában és fehér pólóban indultam. Eric az asztalnál ült és nézett.
-Nem tetszik?-kérdeztem ijedten.
-De nagyon is. Egyél gyorsan, és menjünk-mondta, és felém tartotta a gofrit.
-Köszi-mosolyodtam rá.
Kb. 7:10kor bepattantunk a kocsiba, és elindult a suli felé. Pont 7:40-re értünk oda.
-Délután?-kérdeztem.
-Oké, de most siess!-mondta.
Bólintottam, majd hosszasan megcsókoltam és felkeltek a lepkék a hasamban. Kiszálltam és rohantam be órára. Pont a tanárnő előtt értem be. Mindenki "uuuuuu" meg "huuuuuuuu" szavakkal nézett felém, amit nem tudtam mire vélni, és Adamra néztem, aki mellé közben levágtam magam.
-Hová tűntél este?-kérdeztem suttogva.
-Úgy láttam, jól elvagy a kis barátocskáddal-mondta gúnyosan.
-A legjobb barátod-néztem rá kérdőn.
-A VOLT legjobb barátom-bólintott.
-Miért?-kérdeztem.
-Azt nem mondhatom el-mondta, majd elfordította a fejét.
Kérdőn néztem felé még pár percig, aztán elkezdtük az órát. Matek volt, bár nem igazán tudtam figyelni. Nap végéig ezen gondolkodtam. Adam nem mondja el, Eric meg sem említette..  Délután kicsit szomorúan hagytam el az épületet, aminek az ajtaja becsapódott mögöttem. Bár tudtam, hogy Eric vár, nem akartam vele hazamenni, inkább a park felé vettem az irányt, utánam futott és megfogta a karom.
-Mi a baj?-kérdezte.
-Semmi...-mondtam majd kihúztam a kezem, és leültem a padra.
-Látom..-mondta, miközben leült mellém.
Negyed órányi várakozás után meguntam..
-Na jó. Adam azt mondta, már csak VOLT legjobb barátok vagytok, és már csak simán barátok sem. Mire megkérdeztem, hogy miért, annyit mondott, nem mondhatja el. Te pedig megint csak semmit nem mondasz-néztem szemrehányóan Ericre.
-Fhuu. Mit mondott neked az a görény?!-kérdezte és éreztem, hogy közben nagyon ideges lett.
-Semmit.. és nem is fog, ahogy gondolom te sem..-motyogtam dühösen.
-Megölöm azt a görényt..-mondta még idegesebben.-Nem bánthat téged senki-mondta.
-Eric.. te is azt teszed!-néztem rá.
-Oké.. figyelj-kezdte. -Adam a féltesóm lett, és akkor lettünk legjobb haverok. Ezt nem mondtam senkinek. Anyu meghalt, apu pedig elvette az ő anyját... Adam csomó mindent mondott rólad, úgy éreztem, te lehetsz a tökéletes lány számomra. Viszont nem ismertelek.. Mármint, tudtam ki vagy, de annyira, mint ő, nem.. Adam egyre többet beszélt rólad, aztán tegnap felhívtál..
-Igen, és?-szakítottam félbe.
-Nála voltam.. Adamnél. Elrohantam, és nem tudta mire vélni. A lakás, ahol tegnap voltunk.. apám vette nekem, és a húgomnak. Este, a versenyen meglátott velem.  Miután hazavittelek hozzá mentem, hogy hova tűnt a versenyről.. Otthon volt.. Az ágyába borulva, sírt vagy csak gondolkozott.. nem tudom. Aztán elmondta, hogy beléd szeretett, és azért nekem mondott rólad mindent, mert úgy érezte, én érteni fogom..

Na itt elrohantam.. sírva. Egy fa tövébe kuporodtam le. Egyedül akart lenni és gondolkodni.. Semmit nem értettem.. Eric persze megtalált..
-Miért rohantál el így?-kérdezte. De én nem válaszoltam.. Nem volt kedvem senkihez és semmihez.. Leült mellém, átkarolt és egy puszit nyomott a hajamba. Így ültünk ott, a fa tövében, ketten.
-Te tényleg szeretsz, vagy csak az öcsédet akarod bántani?-fakadt ki belőlem.
-Tessék?-nézett rám kérdőn. -Te ezt így érzed?-kérdezte.
-Nem, nem így érzem, de már nem értek semmit-mondtam sírásban törtem ki.
-Te érzel valamit Adam iránt?-kérdezte kissé idegesen.
-Nem, határozottan nem! Adam a legjobb fiú barátom..-mondtam.-Volt.-tettem hozzá.
-Nem akarsz még haza menni?-kérdezte.
-Nem..viszont Lili-mondtam.-Hozzá igen-tettem hozzá.
Rám mosolygott, majd felhúzott. Ahogy kiértünk a suli mellé Adam pattant elénk.
-Na végre! Hol voltatok? Elena te miért sírsz?
-Menjünk...-néztem Ericre, aki bólintott.
-Nem mááár! Várjatok! Elena mondd már el, miért sírsz.. bántott?-kérdezte.
-Figyelj-fordultam meg. -Miattad.Miattatok. Nézzétek, ahogy akarjátok-fordultam vissza és elindultam, de még hallottam, ahogy Eric lecseszi Adamet.
Otthon aztán felhívtam Lilit, aki átjött és egész este beszélgettünk. A telefonom kb. 200x csörgött, de mindig kinyomtam. Egy idő után már Lilié is, de hasonlóan tett.

Mai napom:
Holnap végre szalagavató!:))
Adam és Eric: ?????