-Még mindig nem rémlik-nevettem.
-2010-ben jelentkeztünk az x-factorba. Rengeteg koncertünk volt már az egész világon. Most itt az ideje Londonnak-magyarázta.
Túlzottan még most sem tudtam, viszont beugrott egy kép a fejembe.
-Múltkor a ti plakátotokat láttam a parkban
-Igen, elképzelhető. Pénteken lesz koncertünk-mosolygott.
Remek. Tuti, hogy ott kell lennem. Nem hagyhatom ki. Ha már így belefutottam. Magamban gondolkoztam, míg nem megjött a lift.
-Hányas szoba?-kérdezte.
-210-pillantottam a kártyámra.
Nagyon hamar odaértünk, aminek örültem. Mármint a göndörke jó társaságnak bizonyul, de rosszul vagyok a liftben. /Gyermekkori rossz emlék/ Kiléptünk, és a szoba felé vettük az irányt. A kártyám a zárba csúsztattam, mire kinyílt.
-Szép lakosztály-lépett be elsőként a fürtös.
-Igen-pillantottam körbe- mióta vagytok itt?
-10 órakor indult ide a repülő-válaszolt.
Mi is. Lili pedig 5 idiótáról mesélt..Szóvá tettem.
-Várj! Nekünk is, és külön kerültünk. A barátnőm ült veletek. Vagyis szerintem. 5 majmot említett-nevettem.
-Az a te barátnőd?-kérdezte.-Várjunk csak! Nem vagyok majom-durcizott.
Két ajtó nyílt. Mindegyikben egy óriási ágy volt, de semmi másban nem hasonlítottak. Ha lehetne, utazás végén becsomagolnám, és magammal vinném az enyémet is. Ugyanis a barátnőm nélkül is kiválasztottam magamnak, hogy melyik lesz az én 'birodalmam'. A szobába belépve Hazza egyszerre az ágyra vágódott.
-Hééééj! Kelj fel!-ordítottam és ráugrottam. Ő kipattant alólam, és újra ugrott.
-Ágyugolyóóóóóóó-ordította.
Másodpercek alatt vágódott mellém. Ez beteg..-gondoltam magamba.
-Mit csinálsz?-faggatott.
-Mármint? mikor?-válaszoltam kérdéssel.
-Hát.. úgy általában, nap közbe-nevetett.
-Suli padba verek szeget-válaszoltam.
-Asztalos vagy?-röhögte ki saját magát.
Szemeim kikerekedtek, és belőlem is kitört a nevetés. Vagy 3 perce nevettem, mikor már a hasam fáj, a szemem pedig könnyezett.
- Jót nevetni Londonba. -pipaa
-Úgy értem, hogy suliba járok-nevettem tovább.
Ahogy ezt meghallotta belőle is ismét kitört a nevetés. Mikor egy pillanatra abba hagytam, ő csikizni kezdett.
-Ne máár-nyivákoltam.
-Dee!-vágta rá és még jobban csikizett.
Én sem adtam fel, elkezdtem csikizni. Nyüszögött, csapkodott, már a végén párna csatáztunk is. Tény, Londonban megőrülnek az emberek!-gondoltam magamba.
-Ezt még visszakapod-kiáltotta kifulladva.
-Már visszakaptam-válaszoltam.
*LILI szemszöge*
Pont nem volt taxim. Remek. Vártam kb. 30 percet, mire végre lett egy szabad. 15 perc múlva már egy közeli kis boltban voltam. Vettem egy halom kaját. Éppen a chipseknél jártam, amikor nekem jött valaki, és a fél polc leborult.
-Mit csinálsz, jól vagy ember?-dünnyögtem.
-Bocsi-lépett mellém egy répát rágcsáló srác.
-Igen, bocsikaa-nézett rám kiskutya szemekkel az, amelyik egy szendvicset egybe nyomott le a torkán.
-Fogjátok be, és pakoljátok vissza! Tükrös! te is-kiabáltam rá.
Hogy lehetnek ilyenek? Ők burítják rám, és egy bocsival el akarják rendezni? Mik ők hiper-szuper sztárok? Mégis mit képzelnek magukról?
-Mi történt itt?-zavarta meg a gondolat menetem egy ott dolgozó eladó.
-Nekem jött valamelyik barom, és a fél polc ledőlt-válaszoltam idegesen.
-Várj.. ez...ez... az a ONE DIRECTION!-kiáltotta, mire a fiúk felkapták a fejüket.
Én arcról-arcra bámultam.. hogy mi?-kérdeztem magamba. Azok meg kik?
-Igen, mi vagyunk. Hazza kivételével.mondta a tükrös.
-Kaphatok egy autó grammot?-ujjongott. -Kislány, pakolni! Gyerünk..-nézett rám.
Mi? Hogy én pakoljam fel a nyál gépek helyett? Ráadásul ez az eladó egy.. egy óvodás. Hogyan lehet így örülni egy (számomra ismeretlen) sztárnak? Ha annyira jók lennének, már ismernénk őket.. Nagy nehezen pakolásnak eredtem.
-Segítenétek?-néztem kérdőn a fiúkra.
-Most mennünk kell, bocsii-nyüszögték.
-Remek-motyogtam.
Két órán keresztül pakoltam. Venni már semmit nem volt kedvem. Fogtam egy taxit, lediktáltam a címet és kényelembe helyeztem magam. Mondjuk a taxi nem épp kényelmes, de nekem megtette. A térdeimet sem éreztem.. A hotel előtt kipattantam, lekértem a számot és már rohantam is. Ahogy benyitottam követtem a nevetgélés irányát. Beléptem a szobába, és tártva maradt a szám.
-megzavartam valamit?-kérdeztem és leszórtam a cuccaim.
-Lili! Ő itt-mutatott a göndörre- Harold Styles, a One Direction-ból-motyogta Elena.
-Van tükrös, répás, kajás haverod?-kérdeztem tőle.
-Meg egy galambos is, akit Kevinnek hív-vágta rá.
-Egy barmok..-kiáltottam rá.
-Mit csináltak?-nézett rám lenézően.
-Rám borították a polcot, és otthagytak-dühöngtem.
-Uppsz.-Hát bocsi-húzta el a száját.
-Hol a kaja?-kérdezte a barátosnőm.
-Basszus-csaptam a fejemhez.
Az a sok barom, annyira felhúzott, hogy semmit sem hoztam.. Megbánják!
-Csak azt ne mond, hogy nem hoztál-nézett fel Eli.
-Okés, leírom-kezdtem el egy papírt keresni.
-Ne kérlek.. nee! Meg akarsz ölni? Ennyire nem lehet hülye!-nézett rám.
-Látod, hogy milyen sértő?-néztem a fürtösre, akinek rázkódott a válla.
-Az-prüszkölt.
-Na én mentem kaját venni-tűnt is el E.
*Elena szemszöge*
Mikor kiléptem a hotelből, az erős napfénytől megvakulva a táskám után nyúltam, és észrevettem, hogy a szegecses, fekete zsák nincs nálam. Rohantam fel, útközben a lépcsőfokokon majdnem orra estem, de végtére is nem érdekelt. Az ajtó előtt megálltam és elkezdtem kopogni. Már jó ideje ütöttem az ajtót, mikoris egy öreg néni végre kinyitotta az ajtót.
-Jaj kedveském, ezek a mai fiatalok. Talán elveszett az öccse? Vagy mi a baj?-kérdezte lenéző hangnembe.
-Mit keres maga a szobámban? Az öcsém pedig nincs itt-feleltem.
-Önöcske szobájában?-nézett rém tágra nyílt szemekkel.-Álljon csak le! Az én ajtómat töri be és még a kislány van megsértve?
-Elnézést, a 210-es szoba már foglalt-akartam belépni mellette.
-Csakhogy édeske ez a 201-es.-mutatott a számra- Mi a címe, karácsonyra küldök egy szemüveget. Még a hangya is látja az akkora számokat, mint ez itt.
Pupilláim kitágultak, mikor észrevettem.
-Jézus! Tényleg-rohantam el.
-Ne hívja Jézust maga Istenverte. Jelenteni fogom a zargatását a recepción-kiáltotta utánam.
Szélsebesen szeltem tovább a fokokat, mígnem a 210-es szoba előtt megálltam. Ezennel többször is ellenőriztem a számot, hogy jó ajtót -a néni szavaival-kezdjek el ütni.
-Na végre!-rontottam be, mikor kinyílt az ajtó.
-Ó, végre itt vagy-ugrott a nyakamba Lili.
-Itt,de itt hagytam a telefonom-kerültem ki.
Felkaptam a telefonom, majd megnéztem rajt az időt. 20:20 jó ég, már nincs nyitva semmi sem.
-Ohh, már nincs bolt, menjünk le enni-indultam kifelé.
Lent rengeteget ettünk, én valami kukoricás húst, virslit, majonézzel és kenyérrel. Ezenkívül egy halom sütit is. A barátnőm csak tojásos valamit, amiről senki nem tudta, hogy mi az. Harry pedig lefelé jövet a szobájuk felé vette az irányt.
Vacsora után vissza foglaltuk a szobánkat. Bekapcsoltuk a TV-t és megnéztük a Barátok közt utolsó pár percét a sok ezredik részből.
16 vélemény, és még idén hozom az új részt :)
Mikor kiléptem a hotelből, az erős napfénytől megvakulva a táskám után nyúltam, és észrevettem, hogy a szegecses, fekete zsák nincs nálam. Rohantam fel, útközben a lépcsőfokokon majdnem orra estem, de végtére is nem érdekelt. Az ajtó előtt megálltam és elkezdtem kopogni. Már jó ideje ütöttem az ajtót, mikoris egy öreg néni végre kinyitotta az ajtót.
-Jaj kedveském, ezek a mai fiatalok. Talán elveszett az öccse? Vagy mi a baj?-kérdezte lenéző hangnembe.
-Mit keres maga a szobámban? Az öcsém pedig nincs itt-feleltem.
-Önöcske szobájában?-nézett rém tágra nyílt szemekkel.-Álljon csak le! Az én ajtómat töri be és még a kislány van megsértve?
-Elnézést, a 210-es szoba már foglalt-akartam belépni mellette.
-Csakhogy édeske ez a 201-es.-mutatott a számra- Mi a címe, karácsonyra küldök egy szemüveget. Még a hangya is látja az akkora számokat, mint ez itt.
Pupilláim kitágultak, mikor észrevettem.
-Jézus! Tényleg-rohantam el.
-Ne hívja Jézust maga Istenverte. Jelenteni fogom a zargatását a recepción-kiáltotta utánam.
Szélsebesen szeltem tovább a fokokat, mígnem a 210-es szoba előtt megálltam. Ezennel többször is ellenőriztem a számot, hogy jó ajtót -a néni szavaival-kezdjek el ütni.
-Na végre!-rontottam be, mikor kinyílt az ajtó.
-Ó, végre itt vagy-ugrott a nyakamba Lili.
-Itt,de itt hagytam a telefonom-kerültem ki.
Felkaptam a telefonom, majd megnéztem rajt az időt. 20:20 jó ég, már nincs nyitva semmi sem.
-Ohh, már nincs bolt, menjünk le enni-indultam kifelé.
Lent rengeteget ettünk, én valami kukoricás húst, virslit, majonézzel és kenyérrel. Ezenkívül egy halom sütit is. A barátnőm csak tojásos valamit, amiről senki nem tudta, hogy mi az. Harry pedig lefelé jövet a szobájuk felé vette az irányt.
Vacsora után vissza foglaltuk a szobánkat. Bekapcsoltuk a TV-t és megnéztük a Barátok közt utolsó pár percét a sok ezredik részből.
16 vélemény, és még idén hozom az új részt :)
Szoba 1 |
Szoba 2 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése