Reggel remekül, mosollyal az arcomon ébredtem. Hogy miért? Mert holnap indulunk! Lili éppen csomagol, amit nekem se ártana. Anyu pedig mindenben besegít.-Kész vagyok-szólt ki hangosan Lili.
-Rendben, segíthetsz nekem-kiáltottam vissza.
-Még neki sem álltál?-nézett rám tágra nyílt szemekkel.
-Nem én-ráztam a fejem.
-Hozok bőröndöt-sietett ki.
Én pedig előkészítettem pár cuccomat. Például a sminkes cuccom, a naplóm (szigorúan csak ruhák között!) a parfümöm, a pénztárcám, pár ruhát, cipőt és a pénztárcám. Kisebb kupac gyűlt össze.
-Na itt van, de már csak 1 nagy volt-vonszolt maga után egy óriás bőröndöt.
-Hozd-szóltam rá.
-Nyugi, megyek már. Miket hozol?-kezdett el matatni a cuccaim között.
-Ezeket-mutattam a ruha kupacra-De még kéne majd pár. Segítesz?-néztem rá.
-A fehér csipkés felsődet mindenképpen-pattant a szekrényemhez.
-Azt miért?-nevettem.
-Mert jól néz ki..-válaszolta, de hangjából hallottam, hogy valami hátsó szándéka van.
-Akkor rakd bele a Te kedvenc ruháidat-durciztam.
-Na jó, vissza rakom-görbült le a szája.
-Nehogy-kiabáltam rá.
-Nem értelek.. pedig én is lány vagyok-rendezkedett tovább.
-Csak pakolj-zártam le.
Körülbelül egy óra alatt be is pakoltunk. A nagy bőröndbe és kicsi táskákba. Lili valahogy egy bőröndbe belefért. Anyu megkérdezte, hogy hová költözöm, célozva a csomagjaimra. Én csak mosolyra húztam a szám, és tovább cipeltem a cuccokat. Közben pedig elmerengtem azon, hogy Lizzi Smith ki is lehet? Csak párszor láttam, mert idén jött. Lili nem kérdezősködött, csendben pakolt. Mikor végeztünk, a konyhába mentünk. Sejtésünk nem csalt, anyu rétest sütött. Felfaltuk szinte az egész tepsit. Közben apu is áthozta Davevet aki olvasott nekem egy könyvből. A végén pedig felnézett rám:
-Miért nincs itt sosem Eric?-faggatott boci szemekkel.
-Mert megbántott, és többet nem jön-'festettem' mosolyt a számra.
-Óóó-szomorodott el.
-Szeretnél elmenni a játszótérre?-kérdezte Lili.
-Igen-csillant fel a szeme.
Így került 5 órától a parkba. Minimum 8 óráig ott voltunk, az öcsémet lehetetlen elhozni onnan.
Reggel már 3-kor fent voltam, és készen álltam a 10 órakor induló gépre. 'Kicsit' korán. Lementem reggelizni és bekapcsoltam a TV-t.
-Jó reggelt-szólalt meg anyu pár perc múlva. Este itt aludt, mivel ma elmegyünk.
-Szia-motyogtam.
-Hogy-hogy ilyen korán?-érdeklődött.
-Miért?-kérdeztem. Pedig tudom, hogy szülőkkel szemben kérdésre kérdéssel válaszolni tilos.
-6:30 van. Ilyenkor még aludni szoktál-jött közelebb.
-Igaz..-közben rápillantottam az órára- 3-kor keltem-vágtam rá.
-3-kor?-kaptam fel a fejét anyu.
-Igen-válaszoltam.
Anyu eltűnt, 10 perc múlva tért csak vissza, kezében egy bögre teát tartva.
-Tessék-nyújtotta felém.
-Köszönöm-mosolyogtam rá, miközben Lili is leért.
-Jó reggelt-motyogta fél álomba.-Eszek és stoppolom a fürdőt-indult a konyha felé.
-Addig megyek-rontottam be a fürdő ajtaján.
Ki csak 8 órakor jöttem.
-Na végre-került ki egyszerre Lili.
-Lökj fel!-kiabáltam utána.
9 körül indultunk a reptérre. Anyu vitt ki minket, 3/4 10-re oda is értünk.Elköszöntünk anyutól (puszi+ ölelés) és rohantunk a jegyünkért. Mert attól, hogy lefoglaltuk, még át kellett vennünk.
Sajnos külön kaptunk jegyet. én a 23.-ra Lili pedig a19.-re.
-Remek, 2 üléssel hátrébb.. -morogtam magamban.
Mellettem szerencsére senki nem ült. És mivel Lili hátrébb ült, így beszélgetni sem tudtunk. Ebből kiindulva bedugtam a fülembe a fül hallgatóm, majd álomba merültem.
-Én ezt nem bírom-szólalt meg.
-Mit?-néztem rá furcsán.
-Nem sokkal hátrébb répa-galamb csata van. Bár nem nagyon értem, hogy mi ez --mondta és elment. Legközelebb csak a kijáratnál láttam.
-Hová tűntél?-támadtam le.
-Nem fontos-mosolygott.
-Figyelj, én átveszem a szobát, te hozzál kaját, rendben?-álltunk meg.
-Rendben-bólintott és előre indult. -Várjunk csak.. hova is kell majd mennem?-fordult vissza.
-London Eye Street-mosolyogtam.
Fogtam egy taxit, és körülbelül 30 múlva már a hotel előtt voltunk.
-Köszönöm-fizettem és kivettem a cuccaim.
Mikor beléptem a szállodába mosoly ült a számra. Barátságos környezet, összhangban lévő előtér. Az otthoni hangulat csapott meg. Sárgás fal, barna bútorokkal, aminek közepén egy dohányzó asztal díszelgett. Velem szemben a recepció, mihez odalibbentem.
-Jó napot!-léptem oda.
-Jó napot!-köszönt vissza udvariasan. -Miben segíthetek?-folytatta.
-Szoba foglalás, Elena Crass néven- mosolyogtam.
Pár percig a számítógépét bütykölte, majd megszólalt:
-2 ágy, Lili Achald és egy csatlakozás a szomszéd szobába, ahol...
-Igen, az lesz az-bólintottam.
-Tessék, 210-es szoba-adott át egy kulcsot.
-Köszönöm!-indultam a lift felé.
Már éppen megnyomtam a gombot, mikor a kártyám kicsúszott a kezemből. A lift pont ideért, mikor lepakoltam a cuccaimat magamról.
-Had segítsek-lépett mellém egy srác.
-Köszönöm, Elena vagyok. Elena Crass- néztem rá.
-Rendben, Elena-nevetett.
-Mi az?-érdeklődtem.
-Hogy tudtad pont a lift előtt leejteni a kártyád?-tűnődött.
-Inkább mutatkozz be!-húztam vigyorra a számat.
-Nem ismersz?-szaladt fel a szemöldöke.
-Kéne?-nézetem rám értetlenkedve.
-Hát, szoktak.. A nevem...
Mivel ez a fejezet amúgy hosszabb, azért ketté szedtem. Várom a véleményeket, ha megelégszem vele, hozom a következő részt!!
Szia :)
VálaszTörlésNos nekem nagyon tetszik maga a történet! Nagyon jól leírod, én csak az egyéni véleményedet hiányolom. Jobban mondva sok a párbeszéd, és nincs túl sok gondolatmenet benne. Ettől eltekint, a képek és minden más remek ;) csak így tovább! xx
Nekem ugyanez a véleményem s egy kicsit tömören fogalmazol mintha cs a vázlatot írnád le,ird le azt is h mi a véleményed a dolgokról!!!
VálaszTörléscs tanácsok és észrevételek d lehet h cs baromságokat beszélek s másnak tetszik i
egyébként naon jó:)))
Nagyon tetszik ez a rész is ahogy a többi!! :) pártolom az előttem lévőket, szerintem is lehetne egy kicsivel több gondolatmenet.:33
VálaszTörlés