-Mit akar ez?-bámultam furán a képernyőt.
-Haló-vettem fel az utolsó percben.
-Na végre! Hol vagy?-hallottam a kérdést a vonal túlsó végéről.
-Hát-körbenéztem. -Az ágyamban-válaszoltam.
A nevetésem végét az ajtó zárban kattanó kulcs zavarta meg. Mikor kinyílt az ajtóban Anyut, Davet és.. és! Nem hittem a szememnek, de az exem volt a harmadik tag. Mit keres itt Nail?
-Hát te?-néztem felé kérdőn.
-Igen én. Anyukád hívott-itt anyura majd kicsit később rám pillantott és folytatta. -Azt a hírt kaptam, hogy történetet írsz, érdekelne-motyogta.
-Mert?-néztem rá furán.
-Egy könyv kiadó cégnél dolgozik.-ismertette a tényt anyu.
-Értem-bólintottam.
Már vagy 5 perce ott álltak, mikor megtörve a csend, kérdésre szántam el magam:
-Öltözhetnék?
-Igen, persze-csukta be Dave az ajtót.
-Mellesleg, te miért nem vagy suliba?-szegezte a kérdését felém.
-Miért lennék suliba szombaton?-merengtem.
-Csak mert péntek van?!-nevetett.
-Hogy mi?-néztem tágra nyílt szemekkel.
-Pé..-kezdte, de anyu belé fojtotta a szót.
-Értette-nézett lenézően Nailre.
-Hogyhogy nem keltettél?-méregettem anyut.
-Tudtam, hogy jönni fog Nail.-válaszolta természetes hangon.
Csak bólogattam, mint egy kiskutya aztán felrohantam a telefonomért. A hívás lista első számát, egyszóval Adamet tárcsáztam.
-Hahóó-szólt bele.
-Szia, Elena vagyok.-vágtam rá.
-Igen, tudom. Miért nem vagy suliban?-érdeklődött lógásom felől.
-Várj, adom anyut, majd elmagyarázza! -lerohantam a lépcsőn, mivel anyut hirtelen nem láttam, ordítani kezdtem. -Anyu.
-Igen?-lépett mögém.
-Adam az, mond el neki, hogy miért vagyok itthon-suttogtam.
-Adam?-vette át.
A továbbiakban csak annyit hallottunk, hogy ,,Oké" ; ,,Rendben" és még pár ilyen szó. Mikor lerakta, árgus szemekkel vártuk, hogy megszólaljon.
-Ma nem mész suliba-mondta anyu.
-Miattam -nevettem.
-Elolvashatnám azt, amiért igazából itt vagyunk?-szólt közbe Nail.
-Amúgy hol van Eric?-szegeztem kérdésem anyunak.
-Otthon -mosolygott rám.
-Miért?-néztem furán.
-Pár ruháért -vágta rá.
-Rendben -motyogtam.
-Khööm -lépett oda Nail.
-Mivan?-fordultam felé.
-Elkérhetném? Mennem kell -morgott.
-Ne morogj, nem vagy medve! Mit is amúgy?-néztem rá furán.
-Amit írtál -vágta rá.
-Anyu sem olvashatta, majd pont neked adom oda, nem? Logikus vagy -morogtam már én is.
-Aha -vágott vissza.
-Anyu, lépek -csaptam be az ajtót.
Kimentem a kertbe, fel egy magas diófára. Csodás a kilátás, mindig ide jövök, ha szomorú vagyok. Mikor hallottam a kapu kattanását, lenéztem.
-Végre -motyogtam magamban.
Lemásztam aztán visszarohantam a házba. A telefonomban Eric számát tárcsáztam.
-Hol fészkes fenében vagy?-estem neki.
-Nyugi cica..-válaszolt egy gúnyos hang.
-Mi az Isten? Ki vagy?-érdeklődtem.
-Szerinted?-érzékeltette, hogy perverz mosolyra húzta a száját.
-Nail?!-húztam fel a fél szemöldököm.
-Talált. Itt a kávéd -hallottam a háttérből.
-Ki van a...-be sem fejeztem, és kinyomta.
A ... ordítottam ki a fájdalmam.
-Kislányom! Van egy öcséd, rendesen beszélj -szidott le.
-Bocs.. -huppantam az ágyra.
-Mi történt? -ült mellém.
Elmeséltem mi történt, mire anyu tágranyílt szemekkel nézett. Hosszas töprengés után megszólalt:
-Mit keresett Eric telefonja Nailnél?-hangoztatta gondolatát.
-Ezt kérdezem én is -fakadtam ki.
-Miért sírsz tesó? -fogta meg a kezem az öcsém.
-Semmi Dave -mosolyogtam rá.
Mellém feküdt, míg anyuval beszélgettünk, majd álomba szenderült. De nem csak ő, hanem én is.
Délben Eric puszijára ébredtem.
-Na figyelj! 1. eltűntél, 2. miért van Nailnél a telefonod?-hisztiztem.
-A telefonom itt van -húzta elő a zsebéből.- Aztán már itt vagyok, de gondolom akkor az ajándékod sem érdekel -hagyta el a szobát.
-Add ide a telefonod -szóltam utána, mire a kezembe csapta.
Tárcsáztam a számom, mire a kijelzőmön ismeretlen szám jelent meg.
-Ez NEM a te telefonod -mondtam ki a gondolatomat hangosan.
-Dehogynem -nevetett.
-Akkor tessék, hívj fel és nézd meg, milyen számot jelez ki -ültem mellé.
-Basszus..-mondta, mikor tapasztalta a tényt.
-Na ugye..-durciztam.
-De akkor hol a mobilom?-méregetett furán, mire a kezébe nyomtam az én telefonom.
-Tárcsázd! -adtam ki
A hosszú csörgés után Eric arca lefagyott.
-Mi az?-hajoltam oda, mire az ágyra csapta a telefonom.
-Mi az, hogy ,,Szia cica, jó volt este! " ? -láttam a szemében a szikrákat.
-Mivan?! Tudod, hogy itt voltam melletted este..- értetlenkedtem.
-De.. -kezdte, de félbeszakítottam.
-Nincs de, itt voltál, láttad! Ha még így sem hiszed, takarodj..-üvöltöttem és kitört belőlem a sírás.
-Igazából csak azt akartam kérdezni, hogy ki volt az?! -fordult felém.
-Nail -válaszoltam halkan.
-Mi? Ki? Miért? -kérdezte.
-Nail, esem mert nem mutattam meg a naplómba zárt történetemet. Anya áthívta délelőtt -álltam fel.
-Ülj le. Minek neki az? -sétált az ablakhoz.
-Elvileg könyv kötő cégnél dolgozik -járkáltam fel-alá.
-Én meg vagyok a főpap -vágta rá Eric.
Pár perc múlva a fürdőbe ment, majd én is. Mikor mindketten végeztünk, bekapcsoltam a laptopom megnyitottam a Twitterem és tágra nyílt szemekkel néztem. 27 üzenet Nailtól. Gyorsan kitöröltem, majd álomra hajtottam a fejem.
Következő rész 17 vélemény után! :) Olvasónak már TWITTERREL is feliratkozhattok! xoxo
Nem jelöli be a véleményem :( számolj +-t, meg itt a kommim!
VálaszTörlés