16.fejezet

-A nevem Hazza. Vagyis Harry Styles-mosolygott.
-Még mindig nem rémlik-nevettem.
-2010-ben jelentkeztünk az x-factorba. Rengeteg koncertünk volt már az egész világon. Most itt az ideje Londonnak-magyarázta.
Túlzottan még most sem tudtam, viszont beugrott egy kép a fejembe.
-Múltkor a ti plakátotokat láttam a parkban
-Igen, elképzelhető. Pénteken lesz koncertünk-mosolygott.
Remek. Tuti, hogy ott kell lennem. Nem hagyhatom ki. Ha már így belefutottam. Magamban gondolkoztam, míg nem megjött a lift.
-Hányas szoba?-kérdezte.
-210-pillantottam a kártyámra.
Nagyon hamar odaértünk, aminek örültem. Mármint a göndörke jó társaságnak bizonyul, de rosszul vagyok a liftben. /Gyermekkori rossz emlék/ Kiléptünk, és a szoba felé vettük az irányt. A kártyám a zárba csúsztattam, mire kinyílt.
-Szép lakosztály-lépett be elsőként a fürtös.
-Igen-pillantottam körbe- mióta vagytok itt?
-10 órakor indult ide a repülő-válaszolt.
Mi is. Lili pedig 5 idiótáról mesélt..Szóvá tettem.
-Várj! Nekünk is, és külön kerültünk. A barátnőm ült veletek. Vagyis szerintem. 5 majmot említett-nevettem.
-Az a te barátnőd?-kérdezte.-Várjunk csak! Nem vagyok majom-durcizott.

Két ajtó nyílt. Mindegyikben egy óriási ágy volt, de semmi másban nem hasonlítottak. Ha lehetne, utazás végén becsomagolnám, és magammal vinném az enyémet is. Ugyanis a barátnőm nélkül is kiválasztottam magamnak, hogy melyik lesz az én 'birodalmam'. A szobába belépve Hazza egyszerre az ágyra vágódott.
-Hééééj! Kelj fel!-ordítottam és ráugrottam. Ő kipattant alólam, és újra ugrott.
-Ágyugolyóóóóóóó-ordította.
Másodpercek alatt vágódott mellém. Ez beteg..-gondoltam magamba.
-Mit csinálsz?-faggatott.
-Mármint? mikor?-válaszoltam kérdéssel.
-Hát.. úgy általában, nap közbe-nevetett.
-Suli padba verek szeget-válaszoltam.
-Asztalos vagy?-röhögte ki saját magát.
Szemeim kikerekedtek, és belőlem is kitört a nevetés. Vagy 3 perce nevettem, mikor már a hasam fáj, a szemem pedig könnyezett.

• Jót nevetni Londonba. -pipaa

-Úgy értem, hogy suliba járok-nevettem tovább.

Ahogy ezt meghallotta belőle is ismét kitört a nevetés. Mikor egy pillanatra abba hagytam, ő csikizni kezdett.

-Ne máár-nyivákoltam.

-Dee!-vágta rá és még jobban csikizett.

Én sem adtam fel, elkezdtem csikizni. Nyüszögött, csapkodott, már a végén párna csatáztunk is. Tény, Londonban megőrülnek az emberek!-gondoltam magamba.

-Ezt még visszakapod-kiáltotta kifulladva.

-Már visszakaptam-válaszoltam.

*LILI szemszöge*

Pont nem volt taxim. Remek. Vártam kb. 30 percet, mire végre lett egy szabad. 15 perc múlva már egy közeli kis boltban voltam. Vettem egy halom kaját. Éppen a chipseknél jártam, amikor nekem jött valaki, és a fél polc leborult.

-Mit csinálsz, jól vagy ember?-dünnyögtem.

-Bocsi-lépett mellém egy répát rágcsáló srác.

-Igen, bocsikaa-nézett rám kiskutya szemekkel az, amelyik egy szendvicset egybe nyomott le a torkán.

-Fogjátok be, és pakoljátok vissza! Tükrös! te is-kiabáltam rá.

Hogy lehetnek ilyenek? Ők burítják rám, és egy bocsival el akarják rendezni? Mik ők hiper-szuper sztárok? Mégis mit képzelnek magukról?

-Mi történt itt?-zavarta meg a gondolat menetem egy ott dolgozó eladó.

-Nekem jött valamelyik barom, és a fél polc ledőlt-válaszoltam idegesen. 

-Várj.. ez...ez... az a ONE DIRECTION!-kiáltotta, mire a fiúk felkapták a fejüket.

Én arcról-arcra bámultam.. hogy mi?-kérdeztem magamba. Azok meg kik?

-Igen, mi vagyunk. Hazza kivételével.mondta a tükrös.

-Kaphatok egy autó grammot?-ujjongott. -Kislány, pakolni! Gyerünk..-nézett rám.

Mi? Hogy én pakoljam fel a nyál gépek helyett? Ráadásul ez az eladó egy.. egy óvodás. Hogyan lehet így örülni egy (számomra ismeretlen) sztárnak? Ha annyira jók lennének, már ismernénk őket.. Nagy nehezen pakolásnak eredtem.

-Segítenétek?-néztem kérdőn a fiúkra.

-Most mennünk kell, bocsii-nyüszögték.

-Remek-motyogtam.

Két órán keresztül pakoltam. Venni már semmit nem volt kedvem. Fogtam egy taxit, lediktáltam a címet és kényelembe helyeztem magam. Mondjuk a taxi nem épp kényelmes, de nekem megtette. A térdeimet sem éreztem.. A hotel előtt kipattantam, lekértem a számot és már rohantam is. Ahogy benyitottam követtem a nevetgélés irányát. Beléptem a szobába, és tártva maradt a szám. 

-megzavartam valamit?-kérdeztem és leszórtam a cuccaim.

-Lili! Ő itt-mutatott a göndörre- Harold Styles, a One Direction-ból-motyogta Elena.

-Van tükrös, répás, kajás haverod?-kérdeztem tőle.

-Meg egy galambos is, akit Kevinnek hív-vágta rá.

-Egy barmok..-kiáltottam rá.

-Mit csináltak?-nézett rám lenézően.

-Rám borították a polcot, és otthagytak-dühöngtem.

-Uppsz.-Hát bocsi-húzta el a száját.

-Hol a kaja?-kérdezte a barátosnőm.

-Basszus-csaptam a fejemhez.

Az a sok barom, annyira felhúzott, hogy semmit sem hoztam.. Megbánják!

-Csak azt ne mond, hogy nem hoztál-nézett fel Eli.

-Okés, leírom-kezdtem el egy papírt keresni.

-Ne kérlek.. nee! Meg akarsz ölni? Ennyire nem lehet hülye!-nézett rám.

-Látod, hogy milyen sértő?-néztem a fürtösre, akinek rázkódott a válla.

-Az-prüszkölt.

-Na én mentem kaját venni-tűnt is el E.

*Elena szemszöge*
Mikor kiléptem a hotelből, az erős napfénytől megvakulva a táskám után nyúltam, és észrevettem, hogy a szegecses, fekete zsák nincs nálam. Rohantam fel, útközben a lépcsőfokokon majdnem orra estem, de végtére is nem érdekelt. Az ajtó előtt megálltam és elkezdtem kopogni. Már jó ideje ütöttem az ajtót, mikoris egy öreg néni végre kinyitotta az ajtót.

-Jaj kedveském, ezek a mai fiatalok. Talán elveszett az öccse? Vagy mi a baj?-kérdezte lenéző hangnembe.
-Mit keres maga a szobámban? Az öcsém pedig nincs itt-feleltem.
-Önöcske szobájában?-nézett rém tágra nyílt szemekkel.-Álljon csak le! Az én ajtómat töri be és még a kislány van megsértve?
-Elnézést, a 210-es szoba már foglalt-akartam belépni mellette.
-Csakhogy édeske ez a 201-es.-mutatott a számra- Mi a címe, karácsonyra küldök egy szemüveget. Még a hangya is látja az akkora számokat, mint ez itt.
Pupilláim kitágultak, mikor észrevettem.
-Jézus! Tényleg-rohantam el.
-Ne hívja Jézust maga Istenverte. Jelenteni fogom a zargatását a recepción-kiáltotta utánam.

Szélsebesen szeltem tovább a fokokat, mígnem a 210-es szoba előtt megálltam. Ezennel többször is ellenőriztem a számot, hogy jó ajtót -a néni szavaival-kezdjek el ütni.
-Na végre!-rontottam be, mikor kinyílt az ajtó.
-Ó, végre itt vagy-ugrott a nyakamba Lili.
-Itt,de itt hagytam a telefonom-kerültem ki.
Felkaptam a telefonom, majd megnéztem rajt az időt. 20:20 jó ég, már nincs nyitva semmi sem.
-Ohh, már nincs bolt, menjünk le enni-indultam kifelé.
Lent rengeteget ettünk, én valami kukoricás húst, virslit, majonézzel és kenyérrel. Ezenkívül egy halom sütit is.  A barátnőm csak tojásos valamit, amiről senki nem tudta, hogy mi az. Harry pedig lefelé jövet a szobájuk felé vette az irányt.
Vacsora után vissza foglaltuk a szobánkat. Bekapcsoltuk a TV-t és megnéztük a Barátok közt utolsó pár percét a sok ezredik részből.

16 vélemény, és még idén hozom az új részt :)

Szoba 1

  

Szoba 2

15. fejezet

Már le is ment az érettségis hajtás. Annak ellenére, hogy mindent az utolsó percre hagytam, sikerült!! ÉN MEGYEK LONDONBA!! Lili pedig Párizsba, a szüleihez, de csak London után.

Reggel remekül, mosollyal az arcomon ébredtem. Hogy miért? Mert holnap indulunk! Lili éppen csomagol, amit nekem se ártana. Anyu pedig mindenben besegít.
-Kész vagyok-szólt ki hangosan Lili.
-Rendben, segíthetsz nekem-kiáltottam vissza.
-Még neki sem álltál?-nézett rám tágra nyílt szemekkel.
-Nem én-ráztam a fejem.
-Hozok bőröndöt-sietett ki.
Én pedig előkészítettem pár cuccomat. Például a sminkes cuccom, a naplóm (szigorúan csak ruhák között!) a parfümöm, a pénztárcám, pár ruhát, cipőt és a pénztárcám. Kisebb kupac gyűlt össze.
-Na itt van, de már csak 1 nagy volt-vonszolt maga után egy óriás bőröndöt.
-Hozd-szóltam rá.
-Nyugi, megyek már. Miket hozol?-kezdett el matatni a cuccaim között.
-Ezeket-mutattam a ruha kupacra-De még kéne majd pár. Segítesz?-néztem rá.
-A fehér csipkés felsődet mindenképpen-pattant a szekrényemhez.
-Azt miért?-nevettem.
-Mert jól néz ki..-válaszolta, de hangjából hallottam, hogy valami hátsó szándéka van.
-Akkor rakd bele a Te kedvenc ruháidat-durciztam.
-Na jó, vissza rakom-görbült le a szája.
-Nehogy-kiabáltam rá.
-Nem értelek.. pedig én is lány vagyok-rendezkedett tovább.
-Csak pakolj-zártam le.
Körülbelül egy óra alatt be is pakoltunk. A nagy bőröndbe és kicsi táskákba. Lili valahogy egy bőröndbe belefért. Anyu megkérdezte, hogy hová költözöm, célozva a csomagjaimra. Én csak mosolyra húztam a szám, és tovább cipeltem a cuccokat. Közben pedig elmerengtem azon, hogy Lizzi Smith ki is lehet? Csak párszor láttam, mert idén jött. Lili nem kérdezősködött, csendben pakolt. Mikor végeztünk, a konyhába mentünk. Sejtésünk nem csalt, anyu rétest sütött. Felfaltuk szinte az egész tepsit. Közben apu is áthozta Davevet aki olvasott nekem egy könyvből. A végén pedig felnézett rám:
-Miért nincs itt sosem Eric?-faggatott boci szemekkel.
-Mert megbántott, és többet nem jön-'festettem' mosolyt a számra.
-Óóó-szomorodott el.
-Szeretnél elmenni a játszótérre?-kérdezte Lili.
-Igen-csillant fel a szeme.
Így került 5 órától a parkba. Minimum 8 óráig ott voltunk, az öcsémet lehetetlen elhozni onnan.

Reggel már 3-kor fent voltam, és készen álltam a 10 órakor induló gépre. 'Kicsit' korán. Lementem reggelizni és bekapcsoltam a TV-t.
-Jó reggelt-szólalt meg anyu pár perc múlva. Este itt aludt, mivel ma elmegyünk.
-Szia-motyogtam.
-Hogy-hogy ilyen korán?-érdeklődött.
-Miért?-kérdeztem. Pedig tudom, hogy szülőkkel szemben kérdésre kérdéssel válaszolni tilos.
-6:30 van. Ilyenkor még aludni szoktál-jött közelebb.
-Igaz..-közben rápillantottam az órára- 3-kor keltem-vágtam rá.
-3-kor?-kaptam fel a fejét anyu.
-Igen-válaszoltam.
Anyu eltűnt, 10 perc múlva tért csak vissza, kezében egy bögre teát tartva.
-Tessék-nyújtotta felém.
-Köszönöm-mosolyogtam rá, miközben Lili is leért.
-Jó reggelt-motyogta fél álomba.-Eszek és stoppolom a fürdőt-indult a konyha felé.
-Addig megyek-rontottam be a fürdő ajtaján.
Ki csak 8 órakor jöttem.
-Na végre-került ki egyszerre Lili.
-Lökj fel!-kiabáltam utána.

Berohantam a szobámba, felkaptam a bőröndjeimet, megfogtam a telefonom. Kár volt sietnem, ugyanis még egy jó idejig ültem így lent.
9 körül indultunk a reptérre. Anyu vitt ki minket, 3/4 10-re oda is értünk.Elköszöntünk anyutól (puszi+ ölelés) és rohantunk a jegyünkért. Mert attól, hogy lefoglaltuk, még át kellett vennünk.
Sajnos külön kaptunk jegyet. én a 23.-ra Lili pedig a19.-re.
-Remek, 2 üléssel hátrébb.. -morogtam magamban.
Mellettem szerencsére senki nem ült. És mivel Lili hátrébb ült, így beszélgetni sem tudtunk. Ebből kiindulva bedugtam a fülembe a fül hallgatóm, majd álomba merültem.

Fel csak akkor ébredtem, amikor már London felett repültünk, gyorsan előkaptam a gépem, és fotóztam. Lett egy halom kép.  Észre sem vettem, hogy mellettem Lili toporzékol.
-Én ezt nem bírom-szólalt meg.
-Mit?-néztem rá furcsán.
-Nem sokkal hátrébb répa-galamb csata van. Bár nem nagyon értem,  hogy mi ez --mondta és elment. Legközelebb csak a kijáratnál láttam.
-Hová tűntél?-támadtam le.
-Nem fontos-mosolygott.
-Figyelj, én átveszem a szobát, te hozzál kaját, rendben?-álltunk meg.
-Rendben-bólintott és előre indult. -Várjunk csak.. hova is kell majd mennem?-fordult vissza.
-London Eye Street-mosolyogtam.
Fogtam egy taxit, és körülbelül 30 múlva már a hotel előtt voltunk.
-Köszönöm-fizettem és kivettem a cuccaim.
Mikor beléptem a szállodába mosoly ült a számra. Barátságos környezet, összhangban lévő előtér. Az otthoni hangulat csapott meg.  Sárgás fal, barna bútorokkal, aminek közepén egy dohányzó asztal díszelgett. Velem szemben a recepció, mihez odalibbentem.
-Jó napot!-léptem oda.
-Jó napot!-köszönt vissza udvariasan. -Miben segíthetek?-folytatta.
-Szoba foglalás, Elena Crass néven- mosolyogtam.
Pár percig a számítógépét bütykölte, majd megszólalt:
-2 ágy, Lili Achald és egy csatlakozás a szomszéd szobába, ahol...
-Igen, az lesz az-bólintottam.
-Tessék, 210-es szoba-adott át egy kulcsot.
-Köszönöm!-indultam a lift felé.
Már éppen megnyomtam a gombot, mikor a kártyám kicsúszott a kezemből. A lift pont ideért, mikor lepakoltam a cuccaimat magamról.
-Had segítsek-lépett mellém egy srác.
-Köszönöm, Elena vagyok. Elena Crass- néztem rá.
-Rendben, Elena-nevetett.
-Mi az?-érdeklődtem.
-Hogy tudtad pont a lift előtt leejteni a kártyád?-tűnődött.
-Inkább mutatkozz be!-húztam vigyorra a számat.
-Nem ismersz?-szaladt fel a szemöldöke.
-Kéne?-nézetem rám értetlenkedve.
-Hát, szoktak.. A nevem...

Mivel ez a fejezet amúgy hosszabb, azért ketté szedtem.  Várom a véleményeket, ha megelégszem vele, hozom a következő részt!!

14. fejezet

Reggel a földön ébredtem. Nem tudom, hogy hogyan jött össze, de leestem. Eric már mocorgott.
-Fent vagy?-érdeklődtem halkan.
Mivel nem kaptam választ, így visszafeküdtem.
Legközelebb 10 körül ébredtem egy koppanásra. Mikor felnéztem E. a fejét dörzsölgette.
-Mindenkinek az fáj, ami a leggyengébb-nevettem.
-Kössz-durcizott.
Felkeltem, és a fürdőszobát vettem célba. Kb. 1 óra múlva jelentem meg újra. Mikor beléptem a szobánkba Eric az ágyon ült és ahogy meglátott, egyszerre felugrott.
-Na végre-ordította, és kirohant. Én csak furcsán néztem utána.
Dave még aludt,  amit abból gondolok, hogy mikor átjött még pizsamában volt és ásított.  Én éppen valami jó filmet kerestem, Eric pedig az angol x-factort nézte vissza. Anyu sikeresen igazolta a tegnapi napomat. Többen is felhívtak, a végén már kinyomtam mindenkinek.. Lili pedig átjött. Míg mi mindent kibeszéltünk, addig Dave valami mesét nézett, azt hiszem 10Ben (valami ilyesmi).

Kb. Délután 2-kor mentem le először. Sem apu sem anyu nem volt sehol.
-Eric-ordítottam.
-Cccsss!-csitított.
-Hol vannak anyuék?-álltam vele szembe.
-Azt mondta, hogy majd ők akarják elmondani-nyögte ki.
-Mi történt?-néztem rá gyanakodva.
-Majd...-kezdte, de Én félbeszakítottam.
-Nem majd, MOND MÁR!-kiabáltam rá.
-Házakat néznek-válaszolt halkan.
-Mi? Miért?-idegeskedtem tovább.
-El akarnak költözni, Davevel-vágta rá.
-És mi?-ültem az asztal mellé.
-Mi itt maradunk-ült mellém.
-Nem hiszem el!-folytattam.
-Ne idegeskedj már-húzott magához.
Nem sokkal később anyámék is hazafáradtak.
-Minek kell elköltözni?-siettem oda.

Az új házunk

-Szóval elmondta..-nézte cipőjét apu. Mintha az érdekes lenne..
-El. De minek? Mondjátok már!-kezdtem el sírni.
-Nyugi-súgta a fülembe Eric, majd átölelt.
-Te idén végzel, mész egyetemre.. Kicsim felnőzzél..-gördült ki egy könnycsepp a szeméből.
Folytatta volna, de én a szobámba rohantam. Hangosan becsaptam magam mögött az ajtót, és az ágyamra borultam. Kis könnyezés után mély álomba szenderültem.

**5 hónappal később**
Pár nap és ballagunk. Aztán érettségi.. Nagyon hajtok rá, hisz a legjobb 2 mehet LONDONBA!Nagyon örülnék neki. Az 5 hónap alatt nagyon sok dolog történt.
Egyik az az, hogy a kapcsolatomból mára egyedül álló lett. Nem részletezem, elég annyi, hogy E. megcsalt.
Lilivel már  "régi" házunkba lakunk, anyuék pedig kettő utcával lejjebb. Rendszeresen átjönnek, már kicsit sem haragszom rájuk.
Dina pedig átment egy másik suliba, amiről senki nem tud semmit.
Történetet és naplót már nem írok. A naplónak talán újra neki állok, bár kétlem.
Most ott állok, hogy egyetemre szeretnék jelentkezni.
Adam Pedig Lillával lett kapcsolatban.
5 röpke hónapot ennél rövidebben nem lehet leírni. Várom a nyarat és örülnék, ha kijutnék Londonba.
Edinával (Lili új osztály társa) nemrég éppen valami koncertre indulunk, amiben 5 fiú lépett volna fel, de lefújták.. Dina megígérte, hogy majd bepótoljuk.
Lett egy kicsi, Westie kutyusom. Egy kis fehér szőr gombóc. Mindennap futni megyünk vele. Imádjuk.
A történetem lapozgattam, mikor L. berontott a szobámba.
-Igen?-néztem rá.
-Anyukád van itt-lépett be mellette anyu.
Én bólintottam, majd meghallgattam anyu meséjét Daveről, aki már nagyon várja az iskolát. Szeptemberben fogja kezdeni. Anyu már ebéd után el is ment, a lakó társamhoz jött egy ismerőse, így én a parkba indultam.

Imádok a parkban sétálni. A rengeteg fa, a csobogó. Imádom a természetet. Éppen ezért haragudtam meg, mikor egy fa törzsén valami plakátot láttam. Odamentem, hogy jobban szemügyre vegyem, mi az. Egy kép volt. Rajta 5 fiú, akiket bár nem ismertem, biztos népszerűek. Letelepedtem egy padra és átfutott z agyamon az elmúlt fél év. Szerintem már nem is mozogtam, mikor egy hang szólított meg.
-Szia Elena-húzta mosolyra  a száját.
Hátrafordultam és nem éppen egy várva-várt ismerőst pillantottam meg. Az ismerős megvolt, viszont kicsit sem vártam.
-Szia-erőltettem mosolyt az arcomra.
-Hogy vagy mostanában?-ült mellém.
-Eddig jól voltam-vágtam rá.
-De ellenséges vagy.. -vágta rá egyből.
Nem válaszoltam, és rá sem figyeltem tovább. Egyszerűen haza indultam.
-LILI-ordítottam.
-Baszus ne ordíts, süket leszek-hallottam meg hangját a hátam mögül.
-A..a... a parkban.. Eric.. volt képe mellém ülni... Ericnek..-nyökögtem.
-Mondott valamit?-türelmetlenkedett L.
-Hogy ellenséges vagyok és otthagytam-vágtam rá.
-Egyedül volt?-faggatott tovább.
-Azt hiszem-válaszoltam.
-Nyugodj meg. Rendeljek pizzát?-kérdezte.
-Igen-csillant fel a szemem.
-Hogy állsz a tételekkel?-érdeklődött, miközben a telefonját kereste.
-Őőő. Sehogy-nevettem.
-Nekem kész a magyar, lemaradtál-nyújtotta ki a nyelvét-Hahh, megvagy-emelte magasba a telefonját.
-Rendben, már éhen halok-nyavalyogtam.
Kb. 30 perc múlva csengettek. 5 pizzával a kezében állt előttem a futár. Kikerekedett szemekkel figyeltem, ahogy Lili átveszi a 'rakományt', ugyanis én egyet sem tudok megenni. Jól gondoltam, hogy L. vállalja a maradékot.
Este Gossip Girl 6. évadát néztük, feliratosan na meg ettünk egy doboz Pringlest. Közben írtam pár sort, csak úgy magamnak, jegyzetként..  Most ide nem írom le.
-Jó éjt-köszöntem el végül.
-Neked is-mosolygott rám.

15. fejezet (BENNE AZ ONE DIRECTIONNAL!) 17 vélemény után. Mivel az a rész nagyon hosszú lett, így több részre fogom szedni! :) Kérlek titeket, kommenteket is hagyjatok! Minden vélemény érdekel.:)

Ismertető

Megjegyzés: Már elkezdtem begépelni a 14.részt, egy kis türelmet szeretnék még kérni. Tudom, hogy több mint egy hete adósa vagyok, de megéri várni, rengeteg meglepetés lesz bent. A várakozás meghozza gyümölcsét, ugyanis a 15.-ben már benne lesz a ONE DIRECTION!! 

További jó olvasgatást!:)