8. Meglepetés

Boldog voltam, mert Eric mellett aludtam el, és mellette is keltem. Anyu már elment, utolsó simításokat kell végezniük az tavaszi kollekcióra. Apu pedig majd csak szerdán éjjel ér haza.
-Jó reggelt!-súgtam Eric fülébe.
-Szia-mondta majd mosolyra húzta a száját.
Lementünk, én csak egy kakót ittam, és mosolyogva néztem, ahogy E. eszi a pirítosát.
-Mi az?-kérdezte ő is mosolyogva.
-Semmi-mondtam még mindig mosolyogva.
Hamar befejeztük aztán beültünk a szobámba.
-Van egy meglepetésem!-mondta Eric.
-Mégpedig?-néztem felé.
-Tessék-nyújtott felém egy borítékot.
Kinyitottam. A boríték két jegyet tartalmazott, mégpedig karácsony és szilveszter közötti napokra, Las Vegasba.
-Úristen-ugrottam a nyakába.
-Remélem nem terveztél még rá semmit-mondta és megölelt.
-Nem-mosolyogtam rá.

Bekapcsoltuk a TV-t. Eric nézte, én pedig még mindig kicsattantam az örömtől, hogy a szerelmemmel mehetek Las Vegasaba.:) Délbe lementünk ebédelni, aztán Eric elment Adamhez, én pedig vissza mentem az ágyamba. Még fáradt voltam! 1 óra pihenés után fehívtam Lilit, hogy ha tud, jöjjön át. Szerencsére át tudott jönni, viszont csak 4ig tudott maradni. Azért szerintem elég jól meg tudtuk beszélni a dolgokat. Lili után nem sokkal Eric jött vissza, és sétálni indultunk.  Egy dombon voltunk. Megálltunk, E. magához fordított, megfogta a másik kezem is és megcsókolt.:) Aztán visszaértünk. A kapuban anyu és egy kisfiú ált. 

-Szia-állt meg előttem E. és megcsókolt.

-Szia. Hívsz majd?-kérdeztem.

-Igen-mondta.

Rámosolyogtam és anuyék mellé léptem.

-Szia anyu. Ő ki?-kérdeztem.

-Bent elmesélem!-mondta anyu.

Bent én kértem egy meleg teát Danieltől, anyu pedig a fiúval az asztal mellé ült.

-Na szóval. Tudod, hogy kiskorodtól egészen a szallagavatód előttig szinte sosem voltam veled, mindig más vigyázott rád, míg én apáddal külföldön dolgoztam-Mellesleg apu most is ott van, de anyunak sikerült átjönni ehhez a divat céghez, november elején.-  Ő.. ő itt Dave, az öcséd..-mondta anyu.

Én annyira meglepődtem, hogy szóhoz sem tudtam jutni egy jó darabig..

-De.. hát mikor..tudod?-néztem anyu.

-5 éves lesz, apáddal volt külföldön, a pár napba, amikor apu hazajött, akkor pedig a nagyiékkal. De mostantól velem lesz..-mondta anyu.

-Anyu, majd beszélünk... Dave, gyere felvezetlek-mondtam anyunak dühösen, az öcsémnek pedig nyugodtan.

Hamar körbevezettem, igazából semmi nem érdekelte, csak az én szobám, meg a sajátja.

-Gyere, le megyünk anyához, mert nekem el kell mennem-mondtam neki.

-Hova mész?-kérdezte aranyosan.

-A barátomhoz-mosolyogtam rá.

Anyu a nappaliban, a kanapén ült. Ahogy meglátott, egyszerre felpattant.

-Anya, én most elmegyek Erichez, és szerintem ott is alszok..szia-mondtam neki.

-Azért jobban örülnék, ha hazajönnél..-mondta anyu.

-Szia-állt mellém Dave, és megfogta a kezem.

-Szia-mosolyogtam rá, majd elindultam. 

Útközben felhívtam Ericket, aki elém jött a kávézóhoz.

-El sem fogod hinni, mi van otthon..-mondtam.

-De.. sajnos tudom.. anyukád felhívott, nem olyan rég, hogy nagyon kiakadtál..-mondta.

-Menjünk fel hozzád-mondtam E. pedig elindult. 

Nála aludtam, délelött 11kor értem haza. Anya a konyhában csinált valamit, fogalmam sincs mit.

-Szia-csaptam be magam mögött az ajtót. -Hol van Dave?-kérdeztem.

-Szia. A szobájában játszik Daniellel-mondta anyu.

-Anya.. Kérlek őt ne dadák, meg rokon nevelgessék!-mordultam anyára és felrohantam a lépcsőn.

Dave ajtaján kopogtam, ami a folyosó végén, pont szemben van.

-Igen?-szólt ki aranyosan.

-Szia-néztme be az ajtón. -Bejöhetek?-kérdeztem.

-Elliiii!! Gyere-futott az ajtóhoz.

Vele játszottam, aztán 2körül anyu felszólt a konyhából, hogy mindketten menjünk le.

-Igen?-néztem anyára.

-Válasszatok: Pláza vagy város?-kérdezte anyu.

-Pláza-mondtuk egyszerre.

-Rendben, akkor mindketten kaptok ruhákat, sütizünk, filmet nézünk-mondta anyu.

-Köszi, hogy figylesz rá!-mondoltam anyunak, mire elmosolyodott. 

Este 7ig a plázában voltunk, valami aranyos mesefilmet néztünk, puncsos sütit ettünk és szinte minden bolt kínálatát felvásároltuk. 8 órára értünk haza. Ahogy benyitottunk az ajtón, láttunk az asztalon egy nagy csokor fehér rózsát (kedvencem) és Daniel már elöttem is állt.

-Kisasszony, várják a szobájában!-mondta.

-Ki?-kérdeztem.

-Eric-mondta.

-Én is felmehetek?-kérdezte Dave.

-Gyere-mosolyogtam rá.

Ahogy bementünk a szobámba Eric az ágyamon feküdt, és csendben várt minket.

-Te ki vagy?-kérdezte tőle Dave.

-Eric vagyok, szia-mosolygott rá.

-Én meg Dave-mondta.

-Hogyhogy itt vagy?-kérdeztem, miközben mellé huppantam.

-Itt leszek veled, nálatok egy teljes hétig-mondta.

Örömömben az elébe ültem, és megcsókoltam.

-Megyek a szobámba-mondta Dave.

-Rendben, de figyelj!-mondtam.

-Mi van, le is cseréltél?-kérdezte neveztve Eric.

-Háát. kitudja. Van bent valami, ami megfogott-nevettem már én is.

10körül lementem, a nappaliba. Levittem a naplóm és a tollam.

ELkezdtem írni..

' Nem is tudom, hol kezdjem... először is, Erickel Las Vegasba fogunk menni, karácsony és szilveszter között. Nagyon örültem neki.. kettesben, a szerelmemmel.. Vegasban.:)))) 

Aztán, még mindig nem pihentem ki a szallagavató fájdalmait. A sarkam feltörte a cipő.:( 

De van ennél fontosabb is. Van egy öcsém, Dave. 5 éves lesz, nagyon ranyos, de azért anyura haragszom!....'

-Hát te meg mit csinálsz?-állt meg mellettem Eric.

-Semmit..-mondtam és gyorsan összecsaptam a naplóm.

Éjjel, mikor felébredtem megint lelopóztam, és kis lámpa fényében folytottam.

'... Mert szerintem tudnom kellett volna róla, akkor is, ha külföldön született, és ott is élt. Amúgy imádni való kisgyerek. Reggel folytatom. xx '

Reggel furcsán ébredtem..

7. Szalagavató

Nos, amilyen a tegnapi napom lett.. Nem vártam sem Ericet, sem Adamet. Lili nálunk aludt, sokat jelent ilyenkor a legjobb barátnő támogatása. Remegve lementem a lépcsőn, és az asztal felé néztem.. ma nem ült ott, nem várt rám..
-Baj van?-állt meg mögöttem Lili.
-Nem.. semmi-mentem tovább.
-Ott várt tegnap.. igaz?-kérdezte.
Bólintottam. Bementem a konyhába, és csináltam kakaót.
-Tudom..látom, hogy mennyire hiányzik-mondta L.
-De miéért?! Már magamat sem értem-borultam L-re.
-Először is nyugodj meg!Aztán pedig hívd fel-nyomta a kezembe a telefonom.
-Rendben.-bólintottam és tárcsáztam.
Eric átjön. Nekünk ma nem lesz tanítás, az alsóbb évesek díszítik a termet. Lilinek sajnos mennie kellett.

Pár perc múlva csengettek. A kapuban Eric és ADAM (??!!!) állt.
-Ő miért?-mutattam Adamre.
-Ha beengedsz elmondom-mondta.
-Mondd!-mondtam miközben kinyitottam a kaput.
-Menjünk már be-szólt Adam.
-Oké, bent vagyunk. Mondhatjátok-válaszoltam.
-Nézd.. szeretném, ha Adam kísérne el a szalagavatóra!-mondta Eric.
-TESSÉK?-kérdeztem.
-Nem akartalak megbántani, de szerelmes beléd. Nem vehetem ezt el tőle-reagált egyszerre Eric.
-Na jó. NEM fogok Adammel menni, egyrészt mert legjobb haverom volt, másrészt pedig mert téged szeretlek, és ez nekem fontos, hogy azzal legyek.. Ne haragudj Adam..!!-mondtam.
-Kérlek..!-nézett rám E.
-Mindegy, nem fontos...-szólt közbe Adam.
-Eric! Gyere fel a szobámba!-mondtam határozottan.
Eric bólintott, és követett. Adam pedig leült arra a székre, ahol tegnap Eric ült.
-Miért ilyen fontos neked, hogy az öcséddel menjek? Én azzal fogok, akit szeretek, vagy egyedül!-mondtam.
-Szeret téged, érted?-kérdezte.
-Igen. Felfogtam.. de tudtommal te is!-mondtam.
-Az más. Én veled fogok megöregedni.. Ő pedig csak egy estét akar-mondta.
-Győzz meg!-mondtam mosollyal az arcomon.

Eric egyszerre tudta a gyenge pontom.. a nyakam.
Egy idő után megadtam magam és bele mentem.
-Oké. De táncolsz velem, és ott leszel!-mondtam.
-Nem tudok táncolni, de ott leszek-vágta rá.
Rámosolyogtam, és lementünk.
-Adam, 6-ra átjövünk Ellért, jó?-kérdezte Eric.
-Átjövünk? Te miért?-kérdezte megijedve.
-Mert az én barátnőm, és ez fontos neki!-nézett rám Eric én pedig bólintottam.
-Oké...-válaszolta.
-Most pedig megyünk, jó készülődést, szeretlek!-mondta és nyomott egy puszit az arcomra.
Én pedig csak mosolyogtam, és integettem. Bekapcsoltam a gépem, és már indult is a Skype. Már nem is tudom, hogy mikor voltam fent utoljára!
Lili offline volt, de ráírtam.

Elena üzenete: Szia L! El sem tudod képzelni, hogy mi volt! Adammal megyek a szalagavatóra de Eric is elkísér, majd ott mindent elmesélek. Ha ezt olvastad hívj!

Lementem palacsinta tésztát keverni, már sütöttem volna az elsőt, mikor csengettek. A kapuban Eric állt..
-Hát te?-néztem rá furán és közben kinyitottam a kaput.
-Nem akartalak megbántani, de nem akarom, hogy miattam összevesszetek!-mondta.
Értettem mire gondol, a nemrégiben történt Adames dologra.
-Megértettem, de te is jössz!-mondtam.
-Persze, hogy megyek!-mondta és megcsókolt. -Anyukádék jönnek?-folytatta.
-Anyu. Apu még munkában van, vagyis szerdán jön majd haza. Nem igazán érdekli, hogy ez az első és egyben utolsó szalagavatóm, ami fontos nekem-hadartam, miközben leültem a székre és lehajtottam a fejem.
Eric magához húzott és megölelt. Pár perce így ültünk, mikor megcsörrent a telefon. Arra felpattantam, és odasiettem.
-Halló?-szóltam bele.
-Szia Ell. Lili vagyok!-válaszolt.
-Jaaj, szia Lilii. Figyelj, majd megígérem, visszahívlak, de most le kell tennem-mondtam megint hadarva.
-Oké, szia-mondta  és letette  a telefont.
Az olaj pattogni kezdett.
-Ez mi?-nézett rám kérdőn Eric.
-Basszus! Pont palacsintát készültem sütni! Egy perc!-rohantam el.
Vissza kb. 1 óra múlva tértem, egy jó nagy tányér palacsinta tésztával, nutellával és kanállal.
-Hűű-nézete a palacsinta halmot E.
-Tessék-nyomtam a kezébe egyet.
Az elején soknak tűnő palacsintát se perc alatt elpusztítottuk! :)
-Ugye tudod, hogy szeretlek, és nem akarlak elveszíteni?!-kérdeztem.
Eric csak mosolygott, odahúzott és megcsókolt. Aztán a fülembe súgta: "-Tudom."
-Készülődnöd kéne!-folytatta.
-Igen.. nem mész addig Adamért?-kérdeztem.
-De. Siess, mi is sietni fogunk-mondta majd puszit nyomott a hajamba és elrohant.
Becsuktam az ajtót, elővettem a már elkészült táskámat és ruhámat valamit a fekete cipőmet. Fél 5 volt, és csengettek. Megjött a sminkes és a fodrász. Pont kikísértem őket, amikor Ericék befordult az utcába.
A kocsi lassított, majd pont előttem megállt.
-Szia!-motyogtam Adamnek.
-Szia..-motyogta vissza Adam.
-Eric?-kérdeztem.
-Ott matat neked valamit-mondta majd lazán és kissé dühösen becsapta maga mögött az ajtót.
Én megvártam Ericet, és együtt mentünk be.Már csak a cipőmet kellett felvennem, és indulhattunk. A ruhámat külön raktuk, abba, amibe hozták. Szoknyában és kékes felsőben, az egész osztály részére (persze aki nadrágot kért, az azt kapott)készítetett  ruhába. A suli előtt már gyűlt a tömeg, mikor odaértünk. A sorok között egyszerre pillantottam meg anyut.
-Szia-rohantam oda hozzá.
-Na végre, téged kereslek-mormogta.
-Gyere be!-próbáltam terelni. Eközben Eric mellém állt, megfogta a kezem és kacsintott. Az évfolyamtársaim és osztálytársaim csak úgy özönlöttek befelé, így nincs mese, nekem is menni kellett.
Egy gyors csók (Ericnek), egy ölelés (anyunak) és egy mennünk kell! (Adamnek) Bent már mindenki a helyén volt, kezdődhetett a szalagfeltűzés és a műsor. Körülbelül 9kor lett ennek vége. Én fáradtan, és lábfájásra panaszkodva haza akartam menni. De még hátra volt a vacsi. Hamar lerendeztem, egy kicsit ettem, hisz nekem van itt minden. Hazafelé Erickel kiraktuk Adamet, Eric pedig nálunk aludt (anyu megengedte) és persze a barátnőmről, Liliről sem felejtkeztem meg, írtam neki SMS-t, hogy E. itt alszik, holnap délután jöjjön át!

Nem felejtettem el a napló írást, már bele is kezdtem, egy teljesen új oldalon.
' Milyen rég is volt, amikor még naplóba rejtettem a titkaimat.. amikor még csak neki mertem őszintén leírni mindent..
A mai napom rosszul indult, de jól végződött. Megbékéltem az Adam helyzettel, és Ericen is láttam, jobban örülne, ha vele lennék, de elfogadta, ez van :( Most E éppen zuhanyzik, gyorsan még pár mondatot: Sosem(!) felejtem el azt a napot! SZERDA! Jó volt a szalagavató, nagyon kifáradtam, holnap kifejtem. Remélem, Lili nem haragudott meg, és átjön holnap, ugyanis nem írt vissza :(  Jajj.. nekik is ma van szalagavató én meg zavarom szegényt :(  Hallom jönnek a lépcsőn, holnap folytatom.xoxo '

6. Érdekes hír

Másnap reggel boldogan, mosollyal az arcomon keltem.Még pizsamában voltam és lefutottam reggelizni. Vagyis, ami nekem pizsama. Fehér hosszú póló és egy rövidnaci. Amikor leértem a lépcsőn, az asztal felé pillantottam. És ott ült Ő.. kócos, de amúgy nehezen beállítható hajjal, V kivágású pólóban és farmerben.
-Hát te?-néztem felé kérdőn.
-Nem is örülsz nekem?-kérdezte "durcisan" és felállt.
-Persze, hogy örülök-futottam hozzá, és ugrottam a nyakába.
-Csak azért!-mosolyodott el és felrakott az asztalra.
-Juj, sietnem kéne, lekésem a buszt!-kaptam észbe.
-Tessék?-nézett felém kérdőn.
-Tudod, minden reggel busszal megyek a vasútállomáshoz, onnan pedig vonattal a sulihoz-mondtam.
-És ma is így akarsz menni?-kérdezte, miközben kifelé mutogatott, ahol a kocsija állt.
-Attól függ.. rá érsz?-kérdeztem miközben mosolyra húzta a száját.

-Rád? Mindig.-mondta majd magához húzott, és megcsókolt.-Együnk valamit, nem vagy éhes?-nézett rám.
-De, nagyon. Mit szeretnél enni?-kérdeztem.
-Amit te-mondta majd újra megcsókolt.
- Okéé..Akkor nutellás gofri-mondtam még mindig az asztalon ülve.

Bementünk a konyhába, és elkezdtünk gofri tésztát készíteni, majd megsütöttük. Míg sültek, előszedtem a nutellát és egy kanalat. Mikor végre mind elkészült, kiraktam az asztalra, Eric pedig mosolyogva nézett.
-Mi az?-kérdeztem én is mosolyogva.
-Nagyon aranyos vagy-mondta miközben azt fürkészte, mit csinálok a konyhában.
-Tessék-nyújtottam felé egy tányér reggelit.
-Köszi-vette el.-Siessünk, el fogsz késni!-mondta.
Ennek hallatán ránéztem az órára: 7.00 !
-Felrohanok valami ruháért-mondtam miközben eltűntem a lépcsőn.
Le már egy szakadt farmerben, csizmában és fehér pólóban indultam. Eric az asztalnál ült és nézett.
-Nem tetszik?-kérdeztem ijedten.
-De nagyon is. Egyél gyorsan, és menjünk-mondta, és felém tartotta a gofrit.
-Köszi-mosolyodtam rá.
Kb. 7:10kor bepattantunk a kocsiba, és elindult a suli felé. Pont 7:40-re értünk oda.
-Délután?-kérdeztem.
-Oké, de most siess!-mondta.
Bólintottam, majd hosszasan megcsókoltam és felkeltek a lepkék a hasamban. Kiszálltam és rohantam be órára. Pont a tanárnő előtt értem be. Mindenki "uuuuuu" meg "huuuuuuuu" szavakkal nézett felém, amit nem tudtam mire vélni, és Adamra néztem, aki mellé közben levágtam magam.
-Hová tűntél este?-kérdeztem suttogva.
-Úgy láttam, jól elvagy a kis barátocskáddal-mondta gúnyosan.
-A legjobb barátod-néztem rá kérdőn.
-A VOLT legjobb barátom-bólintott.
-Miért?-kérdeztem.
-Azt nem mondhatom el-mondta, majd elfordította a fejét.
Kérdőn néztem felé még pár percig, aztán elkezdtük az órát. Matek volt, bár nem igazán tudtam figyelni. Nap végéig ezen gondolkodtam. Adam nem mondja el, Eric meg sem említette..  Délután kicsit szomorúan hagytam el az épületet, aminek az ajtaja becsapódott mögöttem. Bár tudtam, hogy Eric vár, nem akartam vele hazamenni, inkább a park felé vettem az irányt, utánam futott és megfogta a karom.
-Mi a baj?-kérdezte.
-Semmi...-mondtam majd kihúztam a kezem, és leültem a padra.
-Látom..-mondta, miközben leült mellém.
Negyed órányi várakozás után meguntam..
-Na jó. Adam azt mondta, már csak VOLT legjobb barátok vagytok, és már csak simán barátok sem. Mire megkérdeztem, hogy miért, annyit mondott, nem mondhatja el. Te pedig megint csak semmit nem mondasz-néztem szemrehányóan Ericre.
-Fhuu. Mit mondott neked az a görény?!-kérdezte és éreztem, hogy közben nagyon ideges lett.
-Semmit.. és nem is fog, ahogy gondolom te sem..-motyogtam dühösen.
-Megölöm azt a görényt..-mondta még idegesebben.-Nem bánthat téged senki-mondta.
-Eric.. te is azt teszed!-néztem rá.
-Oké.. figyelj-kezdte. -Adam a féltesóm lett, és akkor lettünk legjobb haverok. Ezt nem mondtam senkinek. Anyu meghalt, apu pedig elvette az ő anyját... Adam csomó mindent mondott rólad, úgy éreztem, te lehetsz a tökéletes lány számomra. Viszont nem ismertelek.. Mármint, tudtam ki vagy, de annyira, mint ő, nem.. Adam egyre többet beszélt rólad, aztán tegnap felhívtál..
-Igen, és?-szakítottam félbe.
-Nála voltam.. Adamnél. Elrohantam, és nem tudta mire vélni. A lakás, ahol tegnap voltunk.. apám vette nekem, és a húgomnak. Este, a versenyen meglátott velem.  Miután hazavittelek hozzá mentem, hogy hova tűnt a versenyről.. Otthon volt.. Az ágyába borulva, sírt vagy csak gondolkozott.. nem tudom. Aztán elmondta, hogy beléd szeretett, és azért nekem mondott rólad mindent, mert úgy érezte, én érteni fogom..

Na itt elrohantam.. sírva. Egy fa tövébe kuporodtam le. Egyedül akart lenni és gondolkodni.. Semmit nem értettem.. Eric persze megtalált..
-Miért rohantál el így?-kérdezte. De én nem válaszoltam.. Nem volt kedvem senkihez és semmihez.. Leült mellém, átkarolt és egy puszit nyomott a hajamba. Így ültünk ott, a fa tövében, ketten.
-Te tényleg szeretsz, vagy csak az öcsédet akarod bántani?-fakadt ki belőlem.
-Tessék?-nézett rám kérdőn. -Te ezt így érzed?-kérdezte.
-Nem, nem így érzem, de már nem értek semmit-mondtam sírásban törtem ki.
-Te érzel valamit Adam iránt?-kérdezte kissé idegesen.
-Nem, határozottan nem! Adam a legjobb fiú barátom..-mondtam.-Volt.-tettem hozzá.
-Nem akarsz még haza menni?-kérdezte.
-Nem..viszont Lili-mondtam.-Hozzá igen-tettem hozzá.
Rám mosolygott, majd felhúzott. Ahogy kiértünk a suli mellé Adam pattant elénk.
-Na végre! Hol voltatok? Elena te miért sírsz?
-Menjünk...-néztem Ericre, aki bólintott.
-Nem mááár! Várjatok! Elena mondd már el, miért sírsz.. bántott?-kérdezte.
-Figyelj-fordultam meg. -Miattad.Miattatok. Nézzétek, ahogy akarjátok-fordultam vissza és elindultam, de még hallottam, ahogy Eric lecseszi Adamet.
Otthon aztán felhívtam Lilit, aki átjött és egész este beszélgettünk. A telefonom kb. 200x csörgött, de mindig kinyomtam. Egy idő után már Lilié is, de hasonlóan tett.

Mai napom:
Holnap végre szalagavató!:))
Adam és Eric: ?????

5. fejezet (Szerda)

Másnap reggel nem éppen kipihenten keltem. Ehhez persze hozzájárult, hogy bár hamar elaludtam, hajnali 1-től hajnali fél 4ig nem tudtam aludni, így bekapcsoltam a laptopom. Az MSN és a Skype egyszerre bekapcsólodott. Persze, senki nem volt fent, ilyenkor az emberek alszanak. Így hát elkezdtem a honlapomat szerkesztetni. Háttér változtatás, kommentekre válaszolás stb. Hajnali 3kor kikapcsoltam a gépem, mert tudtam, hogy így is elég fáradtan fogok felkelni. Hát ez bejött. Nyugtalanul öltöztem, mivel az órámat 3x kinyomtam, így 5:30kor keltem csak fel. Nem kicsit voltam késében, így rohantam a szekrényemhez és elkezdtem rámolni, hogy mit vegyek fel ma. Kint nem havazott, de látni lehetett, hogy éjjel rengeteg esett. A fekete,  térdig érő csizmám, a koptatott farmerem, a rózsaszín póló+ farmer mellényemet vettem fel. Rohantam a fürdőbe, hogy feltegyek egy kis sminket. Aztán vissza a szobámba, mert elmaradt a parfüm. Felkaptam a táskám, és rohantam le. Egy hangos "Szia anyu, majd jövök!" kiáltással becsaptam magam mögött az ajtót.A busz, ma persze, hogy nem késett. Futottam rá, mert már szálltak fel (na meg le) az ismerős arcok. Hely már sajnos nem volt, így a vonatig álltam. Időben volt a busz, 6:15kor. Bőven volt időm venni egy szelet csokit és odasétálni a vágányhoz. Szerencsémre ma a vonat sem késett, egy percet sem, így időben bent voltam a suliba. Ma már szó szerint minden csak a szalagavatóról szólt, és mindenkit csak az érdekel. Már kezdett elegem lenni belőle. Pedig a mi szalagavatónk.. A teremben még senki sem volt, én értem be elsőként, aztán utánam szépen sorba mindenki. Első óra irodalom volt. Szokás szerint csönd, különben aki megszólal dolgozatot ír..!

-Pssz. Ell-szólt a hátam mögött egy hang.

-Tessék?-néztem kérdőn Adamra.

-Mész este a versenyre?-kérdezte.

-Igen, megnézem-mosolyogtam rá.

-Elena, valami gond van?-nézett felém kérdőn a tanár úr. 

-Nem semmi, csak egy radírt kértem, de sajnos Adamnek nincs. Tudna valaki kölcsön adni egyet?

Persze pont a mellettem ülő Dave mutogatta, hogy neki van.. Bár tollal írtam, nem tűnt fel senkinek. Vagyis remélem, hogy senkinek. 

Óra után 2 osztálytársam, Dan és Harry odajött, hogy nagy volt, de tollal írtam. Én meg persze tagadtam mindent. Vicces és ciki is volt egyben. Adammal pedig szünetben folytattuk a beszélgetésünket.

-Na szóval jössz?

-Igen, megyek, de miért?-kérdeztem.

-Mert nem tudom, hogy tudnék lelépni-válaszolta fancsali képet vágva Adam.

-Hát most, túléled. Gyere el, csak nem lesz annyira borzalmas-mondtam nevetve.

-Oké-oké..-mondta Adam.

Aztán külön váltak útjaink, ugyanis neki Olasz szakács tanfolyam volt, nekem pedig spanyol. Mivel tegnap elbaltáztam mindent, így számíthattam a felelésre.

-Elena, fáradj a táblához!-parancsolt rám a tanárnő.

Odasiettem, majd miután megoldottam 3 feladatot, 5-sel a helyemre küldött. Más már nem felelt, az óra másik fele nyugisan telt. 

Aztán túléltem a törit, ahol kiosztották a témazárót. Nagy meglepetésemre sikerült összeszednem egy 4-t.:)))

-Kösz!-súgtam a mellettem ülő Davenek, aki virult az 5-nek.

Megszólalni sem tudott, csak bólintott egyet. Szinte az egész óra elment azzal, hogy átnéztük, hátha hibázott a tanár úr.. Boldogan rohantunk le órák utána  lépcsőn, amikor az osztályfőnök elénk állt.

-12/b ÁLLJ!-kiáltotta.

Mi megálltunk, közben mellettünk az alsóbb évesek haladtak el.

-Mi az tanárnő?-kérdeztem halkan.

-A virág.. valaki ide rendet feleslegesen 200 szál rózsát. Mégis minek?!-nézett kérdőn felénk.

Igen, mindig is balhés osztály voltunk, de összefogtunk, be nem köptük volna egymást. Mindenki visszafolytott nevetéssel várta a tanárnő távozását.

-Miről maradtam le?-kérdeztem, miközben kitört belőlem a nevetés.

-Dave rendelt rózsákat, hogy kiborítsa a tanárt-röhögött tovább Laci.

-Gratulálok az érett viselkedésetekhez-nézett ránk lenézően Emma.

Emma és Laci a koli felé indult, mi pedig hazafelé. Pechemre a 14:40-es buszt lekéstem :( Így várhattam a következőt.. Ránéztem a menetrendre: 16:20 kérdőn néztem tovább a táblát... Úristen.. majdnem 2 óra?! Idegesen kezdtem matatni a táskámban. Nagy nehezen megtaláltam a telefonom és tárcsáztam anyut.

-Szia anyu! Tudom, hogy éppen munkába készülődsz, de lekéstem a buszt, és a következő 16:20kor megy..-mondtam idegesen.

-Én már nem tudok elugrani érted, apád pedig még nem...-mondta anyu.

-Tudom, köszi..és szia-tettem le a telefont.

Hirtelen nem volt más ötletem, mint Ericket felhívni. a 4. csörgésre fel is vette.

-Hallo?-szólt bele.

-Szia Eirc, itt Elena-mondtam.

-Minek köszönhetem a hívásod?-mondta gúnyos hangon.

-Hát, éppenséggel lekéstem a buszt..-nevettem el magam kínosan.

-És én hogy jövök ehhez?-kérdezte.

-Gondoltam elugorhatnál értem-mondtam még kínosabban.

-Ja. hát jó oké. Hol is vagy?

-A sulinál, tudod mögötte van a vasút, és azzal szemben-magyaráztam.

-Oké, 10 perc és ott vagyok-mondta nevetve.

Nos igen, megmentett. A megfagyástól és a várakozástól is. Aztán jött a következő bökkenőm.. A kulcsom, az asztalomon maradt, ezért elvitt hozzájuk.

-Hűű. ez a szobád?-kérdeztem, miközben továbbra is nézelődtem.

-Igazából ez a nővéremé-nevette el magát.

-Ó, értem. Akkor mit keresünk itt?-kérdeztem.

-Száraz ruhát, neked-mondta még mindig nevetve.

-Ó értem..-mondtam miközben elvörösödtem.

-Tessék, ez jó lesz-adott a kezembe egy fehér-fekete mintás ruhát.

-Jó-mosolyogtam.

Aztán lementük a játékterembe. De én annyit szerencsétlenkedtem, hogy csak na! De komolyan..

-itt, és így fogd!-fogta meg a kezem miközben mögém állt.

-Oké -vörösödtem el miközben egy laza ütéssel elütöttem, nos nem éppen jó helyre..

-Jajj te! Majd megtanítalak, bele fogsz jönni-mondta miközben megfordított, magához húzott és megcsókolt.

Ijedtemben csak egy: Jézusom, elkések.-et tudtam kinyögni.

-Várj. hova mennél így?-ahhoz melegebb ruha kell.-kérdezte.

-Öhhm. igaz. de mennem kell a lovas bemutatóra-mondtam.

-Gyere gyors-húzott maga után és megint bementünk a nővére szobájába.

Leültett az ágyra, majd megint megcsókolt. Aztán az ölembe dobott egy szakadt farmert, és egy rózsaszín pulcsit.

-Köszi-mosolyodtam el, gondolom tiszta vörös fejjel.

Kocsival mentünk a bemutatóra. Amikor odaértünk Adam letámadott.

-Naa, tényleg eljöttél. Halálra unom magam-nevette el magát.

-Igen el. És hoztam valakit-mutattam a mögöttem álló Ericre a közben átölelt.

-Óóó. értem, vissza megyek, majd még beszélünk. Szia!-köszönt el.

-Szia-intettem utána.

Nos, a bemutató jó volt, Elisa 2. lett.:)

Mai napom:

Azt hiszem, Adam megharagudott..

Rózsák.. vicces volt!

Töri: 4.

Elisa: Nagyon ügyes!

Eric: Szeretem! Nagyoon!